Maga a kézirat a valóságban meglepően kicsit, alig nagyobb, mint egy kis alakú könyv (23x16 centiméter), körülbelül kétszáz lapot tartalmaz, melyek közül számos kihajtható nagyobb „poszterré”. A Siloe Kiadó szakemberei áprilisban kezdik majd a munkát az eredeti aprólékos fényképezésével. Ezután másfél évig tart majd, míg az első másolatok elkészülnek. A munka technikai részletei szigorú üzleti titkot képeznek, hiszen nem egyszerű úgy nyomtatni, hogy az tökéletesen kézírásnak hasson.
A másolatokat papírra nyomtatják, de a cég által kifejlesztett, ugyancsak titkos pépből készült papírra. Az eredeti Voynich-kézirat pergamenre van írva, de a 21. században már kissé problémás lehet, ha egy kiadó nagyobb mennyiségű, meg nem született kis báránytól származó bőrt próbálna szerezni. A különleges papír tapintása mindenesetre meg fog egyezni a finom pergamen érzetével. Az elkészült lapokat aztán kezelik, hogy réginek hassanak. Tehát pontosan azt csinálják, mint a hamisítók a filmeken, csak ez a fajta hamisítás legális.
A kézirat Wilfrid Voynichról, egy lengyel könyvkereskedőről kapta a nevét, aki világhírűvé tette a dokumentumot. Ő a 20. század első éveiben vásárolta sok más könyvvel együtt egy jezsuitákhoz köthető gyűjteményből. A kézirat tulajdonosait sokan próbálták visszakövetni az időben, de a nyomok jóval a valószínű készítés időpontja – a 15. század első évtizedei – előtt ködbe vesznek. Korábban sokan úgy gondolták, hogy a szerző nem más, mint a 13. századi angol természetfilozófus, Roger Bacon. Csakhogy a pergamen radiokarbonos kormeghatározása egyértelműen arra utalt, hogy 1404 és 1438 között készülhetett, méghozzá Észak-Itáliában.
