A Tokiói Egyetem kutatói, Hasimoto Takuma vezetésével most több olyan sejtszintű mikrobiológiai mechanizmust is azonosítottak, amelyek a legkülönfélébb ártalmak ellen teszik immúnissá a medveállatkát, tudósít a Sciencealert.com. Felfedeztek egy gént, amelynek Dsup-nak nevezett fehérjeterméke (a Dsup a damage supressor – ártalomelnyomó – rövidítése) egyszerre védi a DNS-t az ionizáló sugárzástól és a legalább annyira ártalmas végletes dehidratációtól. A kutatók úgy vélik, hogy a sugárzásvédelem afféle mellékterméke lehet a kiszáradás elleni védelemnek (hiszen kevéssé valószínű, hogy a medveállatkák evolúciója során olyan sok röntgensugár érte volna őket, hogy az ez ellen immúnis egyedek szaporodási előnyt élvezhettek volna).
Mivel a molekuláris biológiai laborokban általában igyekeznek a kutatott géneket emlőssejtekben vizsgálni (ez ugyanis számos ok miatt egyszerűbb technikailag), a japán kutatók is így jártak el. Génmódosítással elérték, hogy emberi sejtek DNS-ébe épüljenek a medveállatkák vizsgált génjei. A biológusok legnagyobb meglepetésére erre a Dsup fehérjét termelő emberi sejtek jelentősen, negyven százalékkal ellenállóbbá váltak a röntgensugárzással szemben.
De ez nem minden. Kiderült, hogy a medveállatka-genom tizenhat kópiában tartalmazza az antioxidáns enzimek génjeit, míg a legtöbb állat csak tíz másolatot őriz ezekből. A károsodott DNS javításáért felelős enzimek génjei pedig négyszeres mennyiségben állnak rendelkezésre, miközben más fajoknak csak egy van belőlük.
Természetesen – ahogy az efféle kutatásoknál mindig – most is felvetődött, hogy a felfedezést hogyan lehetne az emberi gyógyászatban alkalmazni. Minthogy a Dsup fehérje a sugárzás ellen is véd, elképzelhető, hogy az extrém módon sugárveszélyes munkakörökben szolgálatot teljesítő emberek számára fejlesztenének belőle gyógyszert. De a medveállatkák ellenállóképességének mind teljesebb ismerete elméletileg minden DNS-mutáció által okozott betegség, például a rák gyógyításában hasznos lehet.
