Idegen nyelven a morál is átalakul

Másként dolgozik az agyunk, ha nem anyanyelvünkön gondolkodunk.

Az egyik hipotézis szerint, amikor hasonló etikus kérdésekről döntünk, valójában két elkülönült gondolkodási mechanizmus megy végbe az agyunkban. Az egyik a kevésbé racionális, zsigerből történő, azonnali értékítélet, afféle automatikus jó-rossz megkülönböztető rendszer. A másik pedig a megfontolt döntés, ami a lehetséges kimeneteleket mérlegelve határoz arról az opcióról, ami összességében a legtöbb hasznot hozza.

Az elmélet szerint amikor idegen nyelven olvasunk valamit, akkor agyunk tudatosan dolgozik a feladat megértésén, és ez a gondolkodás az etikai ítéletet is a racionalitás felé tolja. A nehezebben megérthető feladatok általában azt okozzák, hogy az emberek kevesebb felületességből adódó hibát vétenek. Például ha nehezen kisilabizálható betűtípussal írnak le egy matematikai feladatot, a tanulók kevésbé hajlamosak figyelmetlenül nekiállni a megoldásnak.

De más magyarázat is elképzelhető. Vannak kutatók, akik szerint a gyerekkorban tanult anyanyelv minden ízében átitatódik az ugyancsak gyerekkorban elsajátított morális alapelvekkel, így amikor azt használjuk, nem tudunk elvonatkoztatni fiatalkori emlékeinktől. Ezek az emlékek pedig telis-tele vannak morális tanításokkal, etikai alapon kimért dicséretekkel és büntetésekkel. A későbbiekben iskolában, nyelvórákon tanult nyelvhez viszont nem kapcsolódnak morális példázatok, így ott megint csak a ráció kerül előtérbe.

Egy másik kísérletben török anyanyelvűek hallottak török és angol nyelvű kifejezéseket. Ezek között voltak érzelmileg semleges szavak (például: asztal), „csúnya”, tiltott szavak (például: szar), illetve szidások (például: szégyelld magad!). Az alanyok sokkal intenzívebben reagáltak a török nyelvű tiltott szavakra és szidásokra, mint ha ugyanezeket angolul hallották. A reakció (amit a verejtékezés intenzitásán keresztül regisztráltak) akkor volt a legintenzívebb, ha egy gyermekkori ismerősük, rokonuk hangján hangzottak el a kifejezések. A gyerekkori emlékek tehát erőteljesen befolyásolják a hallott beszéd feldolgozásának módját.

Számtalan hasonló pszichológiai vizsgálatot lehetne sorolni. Az egyikben olyan történetekről kellett véleményt alkotniuk a résztvevőknek, amelyekben a kezdeti jó szándék végül rosszul sült el (például valaki egy hajléktalannak adta a kabátját, de ezért később a hajléktalant megverték, mert azt hitték, hogy lopta a kabátot), vagy épp ellenkezőleg, a rossz szándék vezérelte cselekedet vezetett valami jóra (egy pár azért fogad örökbe egy gyermeket, hogy pénzt kapjanak utána az államtól). Amikor az anyanyelvünkön hallunk hasonló történeteket, hajlamosak vagyunk a kiinduló intenciók alapján megítélni a cselekedet. Ha viszont idegen nyelvű a közlés, a kimenetre koncentrálunk, és a gonoszságot is el tudjuk fogadni, ha az jót tesz valakivel.