Támadáskor pedig a fiatal állatokat választották ki. A testméretekből arra következtethetünk, hogy egy mára kihalt barlangi oroszlán képes lehetett akár egy négyéves mamutborjút is leteríteni. A mai oroszlánok sokszor még a kétéves elefántborjúkkal sem bírnak, de azért próbálkoznak: a felmérések szerint Botswanában négy év alatt 74 kiselefántot öltek meg oroszlánok. Texasban feltártak egy kardfogútigris-odút, amely tele volt kis masztodonok csontjaival. Ez is azt a feltételezést erősíti, hogy e nagyragadozók étlapján kitüntetett helyet foglaltak el a kifejletlen növényevők.
A mérések szerint az összes jégkorszaki nagyragadozó le tudott teríteni egy növényevő borjút annak hatéves koráig. Ha megérték ezt a kort, onnantól kezdve biztonságban tudhatták magukat. Mondhatni, a nagy testméretük menedéket nyújtott nekik. Ez még akkor is így van, ha figyelembe vesszük, hogy vélhetőleg – mai leszármazottaikhoz hasonlóan – több jégkori nagymacska és más ragadozó is vadászott csoportosan. A kicsik vadászata útján a ragadozók azonban még így is kordában tudták tartani a növényevők populációméretét, ezáltal nem engedték, hogy azok túlszaporodva feléljék az élőhely teljes növényitáplálék-készletét.
