Persze azt eddig is tudtuk, hogy léteznek különböző zsiráfalfajok, de a rendszertan az összeset egy faj, a zsiráf (Giraffa camelopardalis) példányainak tekintette. A latin név a teve és a leopárd neveinek összevonásából származik, mivel az ókori Rómában, miután Julius Caesar i. sz. 46-ban felvonultatta őket győzelmi parádéján, az a nézet terjedt el, hogy az állat a teve és a leopárd keresztezéséből jött létre. Linné, aki rengeteg más állattal együtt először rendszerezte a zsiráfot, és tudományos nevet adott neki, személyesen soha nem látott egy példányt sem, csak leírások alapján dolgozott.
Az alfajok nem sok mindenben különböztek, élőhelyük és életmódjuk is azonos. Emiatt a génvizsgálatot végző kutatók, akiket Alex Janke, a német Goethe Egyetem genetikusa vezetett, is meglepődtek az eredmény láttán, tudósít a The New York Times. „Nagyon meglepett minket az eredmény, mivel a zsiráffajok közötti morfológiai és mintázatbéli különbségek korlátozottak – nyilatkozta Janke. Mindenki úgy gondolja, hogy a különféle zsiráfok ökológiai igényei is hasonlóak, bár ebben senki sem lehet biztos, mert eddig ezek az állatok elkerülték a kutatók figyelmét.”
Janke öt évvel ezelőtt kezdte a zsiráfokat vizsgálni, a namíbiai zsiráfvédelmi alapítvány felkérésére. A faj megőrzése érdekében ugyanis rendszeresek az áthelyezések, amikor egész populációkat szállítanak át Afrika egyik pontjáról a másikra, hogy ott békében élhessenek. Az alapítvány vezetői azt akarták tudni, hogy a zsiráfok mennyire egységesek genetikai szempontból, és így mekkora zavart okoz az, ha korábban egymástól távol élő állatokat költöztetnek egy helyre.
A génelemzés eredménye az lett, hogy a zsiráfok olyannyira különböznek egymástól (konkrétan egyes csoportjaik jellemző mutációkkal rendelkeznek, míg mások híján vannak ezeknek), hogy a kutatók szerint nem is jogos egy fajnak tekinteni őket. Eredményeik szerint négy elkülönült, a vadonban nem keveredő zsiráffaj létezik: az északi, a déli, a maszáj és a hálózatos [mintázatú] zsiráf. De gondoljuk, hogy e megkülönböztetés teljesen önkényes, hiszen az adatok szerint a zsiráffajok közötti genetikai különbség nagyobb, mint a jeges- és a barnamedve között. Márpedig azok szemmel láthatóan külön fajokhoz tartoznak. Hogy tovább bonyolódjon a dolog, a génelemzés szerint az északi zsiráfnak van két alfaja, a délinek pedig három, áll a Zsiráfvédelmi Alapítvány sajtóközleményében.
A felfedezésnek hatalmas a fajmegőrzési jelentősége. A zsiráfok veszélyeztetettségi státusa eddig sem volt megnyugtató, hiszen az elmúlt évtizedekben kétharmadára, 150 ezerről 100 ezerre zsugorodott állományuk. De most, hogy kiderült, valójában négy elkülönült fajról van szó, a zsiráfok egyedszáma hirtelen vészesen lecsökkent (pontosabban ráébredtünk, hogy milyen alacsony is valójában). Főleg az északi és a hálózatos zsiráf veszélyeztetett, előbbinek 4750, utóbbinak 8700 példánya él szabadon. Ezzel úgymond felfedeztünk kettőt is a világ legkritikusabb helyzetben lévő nagy növényevő emlősei közül. Az északi zsiráf nyugat-afrikai zsiráf nevű alfajának mindössze négyszáz egyede él a szavannán.
A zsiráffajok gyakorlatlan szemmel szinte megkülönböztethetetlenek. A maszáj zsiráf foltjainak szegélye kissé egyenetlenebb, és a foltok közepén sötétebb pöttyök tűnhetnek föl, az északi zsiráf fején pedig öt pici szarvszerű bütyköt fedezhetünk föl, ha közelről van módunk megvizsgálni, de a világ állatkertjei vélhetően csak genetikai tesztekkel bizonyosodhatnak meg afelől, hogy pontosan milyen állatokat tartanak. Valószínűleg sok helyütt eltérő fajú egyedekből képeztek párokat, és a született utód pedig hibrid lett.
A hasonlóság egyúttal arra is utal, hogy a zsiráffajok földtörténeti időléptékben igen későn, alig másfél millió éve szeparálódhattak egymástól. Összehasonlításként az ember és a csimpánz őse már hat-hétmillió éve elvált egymástól. A példaként felhozott jegesmedvék és barna rokonaik viszont még később, alig 800 ezer-egymillió éve képeztek elkülönült fajokat.
