Sok állatfaj nőstényei egyértelműen jelzik megtermékenyíthető állapotukat a hímeknek, méghozzá főleg azok, amelyek nem egész évben párzanak, csak meghatározott időszakokban. Az ember nem ilyen: a nők peteérésének (ovulációjának) nincsenek egyértelmű testi vagy viselkedésbeli jelei, ezt a jelenséget nevezzük rejtett ovulációnak. Pontosabban, mint az Arizonai Állami Egyetem kutatóinak kísérleteiből kiderül, úgy tűnik, mégis vannak jelek, de azok nem tudatosulnak másokban – sem a férfiakban, sem a nőkben. Ennek ellenére a nők az ovuláció jeleiből szerzett információt számukra (fajfenntartási értelemben) előnyös módon használják fel.
Jaimie Krems és munkatársai az egyetem pszichológia-tanszékén 478 eljegyzett vagy házas heteroszexuális nőt teszteltek. Az alanyok feladata mindössze az volt, hogy nézzenek meg más nőkről készített fotókat, és pontozzák, hogy mennyire örülnének, ha a fényképen szereplő nő összebarátkozna a partnerükkel (barátjukkal vagy férjükkel). Az alanyoknak fogalmuk sem volt, hogy mire megy ki valójában a játék. A fotókon szereplő nők egy része ugyanis épp ovulált a fénykép készítésekor, tehát akkor volt a legmegtermékenyíthetőbb állapotban – írja a Quartz.
Az eredmények szerint a nők sokkal kevésbé örülnek, ha egy idegen (vagy akár ismerős) nő peteérésének idején közeledik a partnerükhöz. Eközben azonban szívesen alakítanak ki kapcsolatokat más nőkkel, hiszen ebből számos előnyük származhat egyébként. Csakhogy a közelükben élő nők adott esetben barátból riválissá válhatnak (amikor ráhajtanak a párjukra). Minden biológiai jellegzetességnek (legyen az testi tulajdonság vagy viselkedés) megvannak a maga előnyei, de a költségei is. Amint a szerzők a tanulmányukban írják, „a nők számára a más nőkkel kialakított szoros szociális kapcsolatok fontos lehetőségeket, de adott esetben komoly fenyegetést is jelenthetnek (például a párjuk eltulajdonítását). Annak érdekében, hogy a nők maximalizálják az e kapcsolatokból származó előnyöket, és minimalizálják a költségeket, úgy gondoljuk, hogy a nők ahhoz igazítják párőrzési viselkedésüket, amennyire valószínű, hogy a másik nő szexuális riválisként lép majd föl”.
Ehhez persze tudniuk kell, hogy mikor jelent veszélyt a másik fél. Biológiai értelemben az a megcsalás fő veszélye, hogy (ebben az esetben) a férfi a másik nőnek nemz gyermeket, és később majd annak a gyereknek a felnevelését segíti – ahelyett, hogy eredeti párja gyermekét gondozná (és ezáltal a „törvényes” pár génjeinek továbbörökítéséhez járulna hozzá). Korábbi pszichológiai kutatások igazolták, hogy a nők viselkedése, kinézete, ruházkodása, sőt szaga is megváltozik a menstruációs ciklusukat követve, és erre nemcsak a nők, de a férfiak is érzékenyek – legtöbbször tudat alatt.
A Göttingeni Egyetem kutatói korábban kimutatták, hogy a férfiak másképp ítélik meg a nők testmozgását és pózait attól függően, hogy menstruációs ciklusuk mely szakaszában vannak éppen. Az alanyok csak a nők sziluettjeit látták, amint azok táncoltak, és az volt a feladatuk, hogy pontozzák őket, mennyire vonzók. Azt nem tudták a férfiak, hogy minden nőről két videót készítettek a kutatók: egyet az ovulációt közvetlenül megelőző, nagyon termékeny időszakban, és egyet a peteérés után, amikor csökken a megtermékenyítés valószínűsége. Talán az előzmények alapján kitalálható, hogy a férfiak a termékenyebb nőket találták kívánatosabbnak.
Egy még sikamlósabb kísérletben az Új-mexikói Egyetem (férfi) pszichológusai ugyanezt a hatást egy sztriptízbárban tesztelték (hogy miket kell kiállnia a férfinak a tudományért ). Kimutatták, hogy a táncosok öltáncért kapott borravalói erősen függenek a menstruációs ciklusuktól. Összesen 296 ötórás műszak pénzügyi eredményeit (5300 öltánc után kapott borravalót) elemezték statisztikailag. Kiderült, hogy ha a táncos ovuláció előtti állapotban volt, akkor a kliensek átlagosan 335 dollárnyit jattoltak az ölükbe ülő lánynak egy ötórás műszak alatt összesen. Az ovuláció után (de még mindig megtermékenyíthető állapotban lévő) lányok ellenben már csak 260 dollárt kerestek, a menstruáló társaik pedig mindössze 185-öt.
Visszatérve az arizonai egyetem kísérletéhez, az is kiderült, hogy a nők akkor próbálnak igazán vigyázni partnerükre, és „megóvni” őt a félrelépéstől, amikor mind a rivális nő, mind a férfi partner vonzónak tűnik a nő szemében. Ez teljesen jogos, hiszen korábbi kísérletek már bebizonyították, hogy az ovuláló nők jobban vonzódnak a kívánatos férfiakhoz, mint kevésbé termékeny periódusban lévő társaik. Bár a más nőkkel kialakított szoros társas kapcsolatok (barátnők) sokszor igen hasznosak, például a gyermekgondozási feladatok megosztásában, az információszerzésben vagy a használati tárgyak (például babaruhák) közös használatában, ugyanezek a nők a valóságban is felléphetnek fenyegetésként. Egy, a Bradley Egyetem pszichológusa által vezetett nemzetközi kutatócsoport 58 ország férfiainak és nőinek tesztelése után kimutatta, hogy a nők több mint fele létesített élete során szexuális kapcsolatot egy barátnője párjával, és a férfiak több mint fele vallotta be, hogy már engedett barátnője barátnője csábításának.
A nők párőrzési stratégiája középpontjában általában a különösen kívánatosnak ítélt nők elkerülése áll. Ösztönösen kizárják őket a csoportjukból, különösen, ha azok épp ovulálnak. Ezeket a nőket nőismerőseik kisebb valószínűséggel mutatják be párjuknak, amivel –feltételezhetően – megint csak a kettejük között szövődő esetleges romantikus kapcsolatot igyekeznek megakadályozni, még ha nem gondolják is ezt így teljesen végig. A kívánatosnak tartott férfiakat a szó szoros értelmében is őrzik. Részben ez magyarázza azt, hogy a nők akkor is igyekeznek egy ágyban aludni jóképű párjukkal, ha történetesen aznap éjszaka nem közösülnek.
