Húsz éve ismertük meg Dollyt, a klónozott bárányt

Az első testi sejtből alkotott emlős maradandó nyomot hagyott a tudományban és a laikusok emlékezetében is.

A skóciai Roslin Intézet kutatói nem könnyen adják föl. 275-ször próbálkoztak sikertelenül a bárányklónozással. Bár emlőst már korábban is klónoztak embriók szétválasztásával, majd dajkaanyába ültetésével, felnőtt testi sejtből senkinek sem sikerült azelőtt. A skótok végül, a 276. próbálkozásra sikerrel jártak, és világra jött egy kis bárány, Dolly, amelynek genetikai állomány tökéletesen megegyezett annak a felnőtt birkának a genomjával, amelynek tőgyéből a felhasznált sejteket nyerték. A nőstény donor petesejtjéből eltávolították a sejtmagot, és a testi sejtek magját ültették a helyére. Ezután az így megtermékenyített zigótát beültették egy másik nőstény juh méhébe, és innentől az események már a természetes módon haladtak tovább.

Talán a rengeteg sikertelen próbálkozás is rávilágít arra, hogy milyen nagy technikai nehézségei voltak akkoriban a klónozásnak. A kutatók még az állat világra jötte után sem bíztak a sikerben. Noha Dolly 1996 júliusában született, a hír világgá kürtölésével egészen 1997 február végéig vártak, írja a LiveScience. Egyrészt meg akarták írni az eredményt részletező szaktanulmányt (még azelőtt, hogy a konkurens kutatócsoportok ellopnák ötleteiket). Másrészt Dolly egészségét vizsgálták, mert hatalmas felsülés lett volna a számukra, ha az állat a bejelentés másnapján elpusztul, vagy kiderül, hogy súlyos fejlődési rendellenességektől szenved.

A klónozás története jóval messzebbre nyúlik vissza az időben, mint azt a legtöbben gondolják. Felnőtt békák bőrsejtjeiből már 1958-ban klónoztak békákat. Minthogy a kétéltűek már egészen fejlett állatoknak tűntek, akkoriban a legtöbb biológus úgy vélte, hogy talán néhány év választja már csak el őket az emlősök klónozásától. De aztán a következő évtizedek sorozatos kudarcokkal teltek. Egyik hagyományos laborállatot, sem az egereket, sem a patkányokat, sem a disznókat nem sikerült klónozni. A teljes sikertelenség láttán a legtöbb kutató elhitte, hogy az emlősök genetikájában van valami olyan különlegesség, amely lehetetlenné teszi a sikeres klónozásukat.

Ezek után jött Dolly, és ez olyan döbbenetet okozott a szakmában, amelyet alig lehet elképzelni. Kész csodának tartották. Dolly története azóta olyan hatással van a klónozás és az őssejtek kutatására, amelyhez hasonlót alig lehet találni a tudománytörténetben. A LiveScience-nek nyilatkozó kutatók mindegyike arról számolt be, hogy Dolly története (pontosabban a létrehozatalára tett erőfeszítések) nemcsak a később már szinte rutineljárásnak számító klónozást segítették, de az orvosi célú géntechnológia és az őssejtkutatás sem képzelhető el nélküle.

De a történet mégsem tökéletes sikertörténet. Dolly ugyanis hatévesen elpusztult, miközben a birkák átlagos élettartama ennek a duplája. Az állat vírusok által terjesztett tüdőrákban halt meg, de halála előtt ízületi gyulladásban szenvedett, járni is alig tudott. Ez sokakat aggodalommal töltött el, hiszen nem volt kizárható, hogy a túl korai betegségek összefüggésben álltak a klónozással. De vannak ennek ellentmondó kutatási eredmények is. Tavaly megvizsgálták Dolly négy „klóntestvérét”, tehát négy olyan birkát, amelyeket ugyanazokból a sejtekből alkottak, mint Dollyt – tehát genomjuk tökéletesen megegyezett vele. Ők kilencévesek voltak a vizsgálatok idején, ami emberi léptékben hetvenéves kornak számít. És mind teljesen egészségesek voltak. Még az olyan öregkori betegségek – mint például a diabétesz vagy a magas vérnyomás – sem kínozta őket, ami ilyen korú juhoknál megszokott. Dolly utódai is egészségesek voltak, így ma a legtöbb kutató szerint Dolly betegségei nem létrejötte körülményeinek tulajdoníthatók.

Mára az állatok laboratóriumi klónozása kis túlzással rutineljárássá vált, a sajtó alig tartja érdemesnek megemlíteni, ha egy-egy újabb faj egyedét állítják elő egy másik testi sejtjeiből. Klónoztak már egeret, patkányt, disznót, de lovat, marhát is. Míg Dolly idejében a klónozás nagyon kis hatékonysággal működött, manapság a sikeres kísérletek aránya hetven-nyolcvan százalék is lehet. Egy dél-koreai kutatóintézet nemrégiben azzal büszkélkedett, hogy egy nap ötszáz klónozott embriót képesek előállítani. 2009-ben Spanyolországban klónozták a kilenc évvel korábban kihaltnak nyilvánított pireneusi kőszáli kecskét. Bár a kis gida néhány napos korában elpusztult fejlődési rendellenességei következtében, a kísérlet megmutatta, hogy a jövőben a klónozást akár rég kihalt fajok feltámasztására is lehet használni.