Nem igaz, hogy dühöngő őrültek lennének

A skizofrén betegek élettartama átlagosan 15-25 évvel rövidebb, mint a kortársaiké.

A pszichiátriai betegségek közül az egyik leggyakrabban előforduló kór a skizofrénia. Haraszti László, a kistarcsai Flór Ferenc kórház pszichiátere szerint a skizofrénia egyik legfontosabb tünete, hogy a betegek csak azt ismerik el valóságnak, amit ők annak éreznek. Bár a betegség a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a megfelelő gyógyszerekkel és terápiával kezelt betegek jó része tünetmentessé válhat, aktív életet élhet, munkát vállalhat, családot is alapíthat. A betegség a lakosság egy százalékát érinti. Sajnos azonban a skizofrénia esetében az az általános, hogy a betegek csak a harmadik visszaesés, kórházi kezelés után fogadják el, hogy tényleg baj van.

„Skizofrén betegek igenis képesek felelősségteljes munkát végezni. Jól beállított gyógyszerek mellett az illető tünetmentes lesz, ezt a páciensek több mint kilencven százalékánál el lehet érni. Volt tanár, jogász, orvos, könyvelő, csoportvezető kliensem, aki a betegsége mellett is folytatni tudta a munkáját” – mondja a pszichiáter.

A gyógyszeres kezelés mellett fellépő kisebb tévképzeteket, hallucinációkat, a negatív gondolatokat meg lehet tanulni kezelni, ebben kifejezetten nagy segítséget jelent a rendszeres munka. Ezt állítja Hernádi Szilvia is. A Pszichotikus Betegségekben Szenvedők Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Érdekvédelmi Egyesületének elnöke maga is paranoid skizofréniában szenved. Ötödéves egyetemista volt, amikor egy kapcsolati válságot követően a betegség első tünetei jelentkeztek. Tapasztalatai szerint a rossz gondolatok még a gyógyszerek szedése mellett is hatalmukba keríthetik az embert, ám ez ellen agyi tréninggel, tudatos „kifelé figyeléssel” védekezni lehet. Szilvia már a kórházi kezelése idején is lehetőséget kapott arra, hogy a Pszichotikusok Egyesületénél kézműves foglalkozáson vegyen részt. A gyöngyfűzés a gyógyszerek hatására megromlott finom motorikus képességeinek is jót tett.

Hernádi Szilviának a betegsége jelentkezése után sikerült befejeznie az egyetemet, matematikatanári és informatikus-könyvtárosi szakon szerzett diplomát a Debreceni Egyetemen. Azóta is dolgozik, bár nem a végzettségének megfelelő munkakörökben. Három éve tölti be a Pszichotikusok Egyesületének elnöki tisztjét. Az egyesület elsősorban azt az űrt igyekszik kitölteni, amely a kórházból kikerülő, a munkáját, az emberi kapcsolatait elveszített embert várja a „kinti életében”. Az egyesület, amely a nyíregyházi Jósa András kórház egyik felújított épületében működik jelenleg, úgynevezett védett, rehabilitációs munkahelyet biztosít a betegeknek. Az itt dolgozók kosarat fonnak, gyöngyöt fűznek, szőnyeget szőnek, és akad közöttük bolti eladó, takarító, anyagbeszerző és értékesítő is. Az egyesület a komoly terhet cipelő hozzátartozókról is gondoskodik, szakmai előadásokat, közös programokat szerveznek nekik.

Van, akinek a munka mellett az önkifejezés jelenti a gyógyító „terápiát”. Papp Róbert magyar szakos egyetemista volt, amikor tizenegy évvel ezelőtt furcsa gondolatai támadtak, aztán hallucinálni kezdett. Bár az orvosok megállapították, hogy paranoid skizofréniában szenved, a betegségéről nem vett tudomást, akarata ellenére vitték kórházba. Akkoriban a skizofrének számára nem túl kecsegtető jövőképet festettek az egészségügyben, azt mondták, fogadja el, hogy ezután nem tud majd önálló életet élni, és ha a családja nem gondoskodik róla, akkor élete végéig zárt intézet lakója lesz.

Robi megpróbálta befejezni az egyetemet, de mivel azt látta, hogy a csoporttársai, az egykor kiterjedt baráti köre nem tudja elfogadni, hogy már nem olyan, mint régen, egyre jobban elszigetelődött. Abban, hogy helyrejött, – a gyógyszerek mellett – sokat segített az írás. Roboman néven a betegsége kezdetétől internetes naplót vezet, melyet rengetegen olvasnak. A férfinak a munka is sokat segített a gyógyulásban, korábban gondozási központokban dolgozott, aztán a Pszichotikusok Egyesületéhez került Nyíregyházán, most pedig szoftverfejlesztőnek tanul. A barátnője is skizofrén, ő is jól van, jelenleg segítő munkakörben dolgozik.

Vásárhelyi Beát szintén az önkifejezés indította el a gyógyulás útján. Bea egy multinacionális cég sikeres alkalmazottja volt – diplomával, nyelvtudással –, amikor elkezdett szellemeket látni. Nem hitte el, hogy beteg, a gyógyszereket nem szedte, rengeteg nehézséget okozva ezzel magának és a családjának. A paranoid skizofréniában szenvedő nő betegsége idején naplót írt, amely könyv formájában is megjelent, Egy skizofrén év címmel. Bea miután elhitte, hogy beteg, és hajlandó volt bevenni a gyógyszereit, jobban lett, kikerült a gyámság alól, nevelőszülőkhöz került gyermekét a családjánál helyezték el, jelenleg pedig arra vár, hogy – édesanyja helyett – ő lehessen a törvényes gondviselője. Nyelvtudásának köszönhetően nemrég újra sikerült munkát kapnia, a munka motivációt ad, segít túljutni a nehézségeken, és nem utolsósorban jövedelmet jelent.