Ugyanakkor fontos lenne tudnunk, honnan származik a szennyeződés. Minthogy ember alkotta radioaktív anyagról van szó, elsőként mindenki arra gondol, hogy valamilyen nukleáris tevékenység eredményeképpen kerülhetett a levegőbe. Az atomenergiának pedig kétféle felhasználási területe van: a békés – energetikai vagy orvosi – és a hadi célú. Minthogy mindeddig senki sem vállalta magára a felelősséget, önkéntelenül is az utóbbi jut sokak eszébe. Az atmoszféra radioaktivitását monitorozó mérőállomások globális hálózatát azért telepítették a hidegháború idején, hogy a felső légkörben szétterjedő nukleáris szennyeződés nyomon követésével az ellenséges tömbök értesüljenek a másik atombomba-kísérleteiről.
A már idézett Liland sem akart feltételezésekbe bocsátkozni – más értelmezés szerint nem akart minden információt publikussá tenni –: „a mérések idején nagyon rossz volt az időjárás, így nem tudjuk meghatározni a szennyeződés pontos forrását. A számos európai észlelés alapján kelet-európai kiindulópont valószínűsíthető.”
Az első mérések északkeleti elhelyezkedése alapján sokan Oroszországot sejtik az incidens mögött. Az mindenesetre teljesen biztos, hogy a forrást felügyelő hatóság, állam, hadsereg pontosan tudja, hogy ők voltak, csak hallgat. Az összes radioaktív izotópokat hasznosító létesítmény fel van szerelve sugárzásmérőkkel, a levegő, víz és minden egyéb radioaktivitását mérő szenzorokkal. Minden környező országban vannak atomerőművek, némelyik nukleárisfegyver-arzenállal, atommeghajtású tengeralattjárókkal és jégtörő hajókkal is rendelkezik. S ha a kényelmetlen információk eltitkolásáról van szó, és Finnország, Svédország és Oroszország közül kell választani, sokan első nekifutásra az utóbbira tippelnének.
Szerdán a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségtől is megszólaltak, de ők is csak széttárták a karjukat. Elmondták, hogy a jódrészecskék nem jelentenek veszélyt az egészségre. Szerintük olyan alacsony a szennyeződés koncentrációja, hogy ha valaki egy teljes éven át csak ezt a levegőt lélegezné be, akkor is csak 0,1 mikrosievert (µSv) sugárzás érné, miközben a természetes háttérsugárzás 2400 mikrosievert évente. A forrást illetően annyit szögeztek le, hogy nem valószínű, hogy a fukusimai reaktorbaleset lenne.




