Január második hetében a radioaktív jód-131 izotóp a normális értékhez képest kiugróan magas, tehát természetes jelenségekkel nehezen magyarázható szintjét mérte egy norvégiai megfigyelőállomás Svanhovd város közelében. Az állomás néhány száz méterre található az orosz határtól, a Kola-fésziget mellett. A norvég hatóságok mégsem tartották szükségesnek minderről értesíteni a közvéleményt. A következő két héten aztán számos más országban – elsőként Lappföld Finnországhoz tartozó részén és Franciaországban, később Lengyelországban, Csehországban, Németországban, Spanyolországban, Ausztriában, Svédországban és Szlovákiában – is kimutatták a jód-131-et, igaz az első méréseknél alacsonyabb koncentrációban. Először a franciák tettek közzé közleményt az incidensről február 17-én, jó egy hónappal az első észlelés után.
Kérdés, hogy miért nem tartották szükségesnek nyilvánosságra hozni az erősen aggasztó radioaktív légszennyezés tényét a norvégok. A norvég sugárzásvédelmi hatóság elnöke, Astrid Liland azzal védekezett, hogy a sugárzás szintje olyan alacsony volt, hogy nem jelenthet egészségügyi kockázatot senkire. „Nap mint nap mérünk alacsony radioaktivitást a levegőben, mert olyan érzékenyek a műszereink, így nem gondoltuk, hogy mindennek hírértéke van” – nyilatkozta. Liland egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy bárki élőben követheti a méréseiket az interneten, így eltitkolásról szó sincs.
A hatóság elnöke az eset hírértékének megítélésekor nagyot tévedett. Az első norvég mérések szerint január 9-e és 16-a között a jódizotópok sugárzása 0,5 mikrobecquerel (µBq) volt légköbméterenként, de a franciák, mielőtt a nyilvánosság elé léptek volna a hírrel, már csak 0,1 és 0,3 mikrobecquerel közötti értékeket mértek. Finnországban 0,3 mikrobecquerel volt a sugárzás szintje. Fontos tudni, hogy bár a 131-es tömegszámú radioaktív jódizotóp bizonyos töménységben rákkeltő, de ahogy Paracelsustól, a toxikológia atyjától tudjuk, „a dózis teszi a mérget”. A jelenleg mérhető sugárzás erőssége pedig vélhetően valóban nem okoz semmiféle egészségkárosodást.
Ugyanakkor fontos lenne tudnunk, honnan származik a szennyeződés. Minthogy ember alkotta radioaktív anyagról van szó, elsőként mindenki arra gondol, hogy valamilyen nukleáris tevékenység eredményeképpen kerülhetett a levegőbe. Az atomenergiának pedig kétféle felhasználási területe van: a békés – energetikai vagy orvosi – és a hadi célú. Minthogy mindeddig senki sem vállalta magára a felelősséget, önkéntelenül is az utóbbi jut sokak eszébe. Az atmoszféra radioaktivitását monitorozó mérőállomások globális hálózatát azért telepítették a hidegháború idején, hogy a felső légkörben szétterjedő nukleáris szennyeződés nyomon követésével az ellenséges tömbök értesüljenek a másik atombomba-kísérleteiről.
A már idézett Liland sem akart feltételezésekbe bocsátkozni – más értelmezés szerint nem akart minden információt publikussá tenni –: „a mérések idején nagyon rossz volt az időjárás, így nem tudjuk meghatározni a szennyeződés pontos forrását. A számos európai észlelés alapján kelet-európai kiindulópont valószínűsíthető.”
Az első mérések északkeleti elhelyezkedése alapján sokan Oroszországot sejtik az incidens mögött. Az mindenesetre teljesen biztos, hogy a forrást felügyelő hatóság, állam, hadsereg pontosan tudja, hogy ők voltak, csak hallgat. Az összes radioaktív izotópokat hasznosító létesítmény fel van szerelve sugárzásmérőkkel, a levegő, víz és minden egyéb radioaktivitását mérő szenzorokkal. Minden környező országban vannak atomerőművek, némelyik nukleárisfegyver-arzenállal, atommeghajtású tengeralattjárókkal és jégtörő hajókkal is rendelkezik. S ha a kényelmetlen információk eltitkolásáról van szó, és Finnország, Svédország és Oroszország közül kell választani, sokan első nekifutásra az utóbbira tippelnének.
Szerdán a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségtől is megszólaltak, de ők is csak széttárták a karjukat. Elmondták, hogy a jódrészecskék nem jelentenek veszélyt az egészségre. Szerintük olyan alacsony a szennyeződés koncentrációja, hogy ha valaki egy teljes éven át csak ezt a levegőt lélegezné be, akkor is csak 0,1 mikrosievert (µSv) sugárzás érné, miközben a természetes háttérsugárzás 2400 mikrosievert évente. A forrást illetően annyit szögeztek le, hogy nem valószínű, hogy a fukusimai reaktorbaleset lenne.
A francia nukleáris biztonságért felelős hivatal (IRSN) is Közép- vagy Kelet-Európára teszi a forrást, hazánkat is felsorolva. Ennek ellentmond, hogy magyar mérőállomások nem jelentettek a természetestől eltérő sugárzásértékeket. Az osztrák hatóságok kizárták, hogy tőlük eredt volna a felhő, és ők is keletre mutogatnak. Az IRSN igazgatója, Didier Champion azt mondta a Reutersnek, hogy a reaktorbaleset mint a szennyeződés kiindulópontja azért nem valószínű, mert akkor a jód-131 mellett más elemeknek is kellene a levegőben lenniük.
Az amerikai hadsereg a szennyeződés hírére felküldte a levegő kémiai elemzésére tervezett különleges Boeing WC-135 Constant Phoenix típusú repülőjét, írja a The Independent. Az utóbbi napokban a repülőgép folyamatosan levegőben van, norvég és brit légibázisokon landol, onnan is száll föl, és főként Jeges-, illetve a Barents-tenger norvég és orosz felségvizekhez közeli területeit monitorozza. Bár a repülőt köztudottan nukleáris incidensek – például a csernobili katasztrófa – és kísérleti atomrobbantások légkörbe került nyomainak felderítésére használják, az amerikai hadsereg szóvivője tagadott mindenféle összefüggést a mostani jódszennyezettséggel: a repülő „jó előre eltervezett menetrend szerint hajt végre küldetéseket, és most is így tesz. Minden más állítás teljesen alaptalan. További részleteket nem áll módunkban közölni.” A repülőnek a Szaglászó becenevet adták, és mindkét szárnyán elhelyeztek olyan detektorokat, amelyek a levegő összetevőit és sugárzását mérik. Akár harminchárom ember is szolgálhat rajta, de általában jóval kisebb személyzettel száll föl, mivel igyekeznek kevés katonát kitenni a lehetséges sugárzásnak.
A The Independent hozzáteszi, hogy a jód-131 leggyakrabban atomrobbantások alkalmával kerül a légkörbe, noha olyankor más elemek is szennyezik a levegőt. Most kizárólag jódot találtak. Ez arra utalhat, hogy a tisztított izotópokat felhasználó gyógyászati ipar – például egy sugárkezelésekhez használatos készítményeket gyártó üzem – lehet a felelős, amely, súlyos törvénytelenséget elkövetve, elmulasztotta értesíteni a kiszökött szennyezésről a hatóságokat.
Magyarország a rendelkezésre álló adatok alapján nem érintett az incidensben. Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) által kiadott közlemény szerint \"Az OAH megkereste az Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszerhez tartozó laboratóriumokat, valamint a hazai radiogyógyszergyártó Izotóp Intézet Kft.-t. A Kft esetében a jód-131 kibocsátás a kérdéses időszakban több nagyságrenddel a megengedett érték alatt volt (a kibocsátási korlát egyéves időtartamra összesen 460 GBq-nyi jód-131). A magyarországi laboratóriumok 2017. január elején nem detektáltak jód-131 izotópot a levegőben.\"
Egy dolgot lehet biztosan tudni. A jód-131 rendkívül rövid életű izotóp, felezési ideje nyolc nap. Tehát bármi is történt, annak január elején kellett történnie.
