Az America the Beautiful (A szép Amerika) című hazafias műdal szólal meg, ha a híres amerikai 66-os főút (Route 66) egy új-mexikói szakaszán haladunk, méghozzá a sebességhatárt betartva, 72 km/órás sebességgel, számol be a látványosságról (hallványosságról, bocsánat) a Smithsonian magazin. Itt is a biztonságos vezetés volt a fő cél, hiszen a sebességkorlátozás betartása mellett az egyébként rém unalmas, egyhangú útszakaszon esetleg elalvó sofőröket próbálják ezzel ébren tartani.
A Smithsonian némi akusztikai gyorstalpalót is mellékel a dolog fizikájának jobb megértéséhez. Eszerint minden hallott hang valójában a levegő rezgése. Például ha a levegő 330-szor vibrál egy másodperc alatt (tehát a rezgés frekvenciája 330 hertz) akkor egy zenei E hangot fogunk hallani. Ez független attól, hogy mi kelti a rezgést – egy gitár húrja, a tányéron végighúzott villa, az iskolai táblát kaparó műköröm vagy a barázdált úton haladó kocsi. A gimnáziumi fizikatudás elegendő ahhoz, hogy kiszámoljuk, pontosan milyen messze kell bevésni egymástól a barázdákat ahhoz, hogy egy 72 km/órás sebességgel haladó autó éppen E hangot szólaltasson meg (egymástól nagyjából 61 milliméterre). Minél hosszabbra csinálják az adott sűrűségű barázdasorozatot, természetesen annál hosszabb ideig szól az adott hang.
A magyar 67-es úton a közlemény szerint gyémántvágóval fogják bemetszeni a rovátkákat. Új-Mexikóban nem így csinálták. Ott lángszóróval megolvasztották az aszfaltot, majd egy összehegesztett acél rácsot nyomtak bele az útfelületbe. A keletkező hanghatás sok tényezőtől függ, így a kerék szélességétől, anyagától, a jármű kerekeinek számától, súlyától. Magyarul szinte nincs két olyan autó, teherautó, amely ugyanúgy „zenélne”.
