Hány embernek kell még meghalnia, hogy abbahagyjuk a mobilozást a kocsiban?

Egyre több közúti baleset mögött áll meggondolatlan mobilhasználat: a csetelés és a facebookozás.

„Ne haragudjon, most nem tudok beszélni, mert vezetek” – a minap ezekkel a szavakkal tette le a telefont egy népszerű színészünk, aki, miután visszahívott, azt magyarázta szabadkozva, nemrég sok ezer forintra büntették a rendőrök az autóban való telefonálás miatt, ráadásul büntetőpontokat is kapott, úgyhogy számára nem babra megy a játék

A tiltásnak és a büntetésnek azonban úgy tűnik, a nagy tömegek szemében nincs túl nagy visszatartó ereje, jóllehet rengeteg baleset történik a meggondolatlan mobilhasználat miatt. Ma már számos felmérés igazolja, hogy nagyjából a kétszeresére nő a reakcióidőnk, ha vezetés közben mobilozunk. Ennek következtében az, aki telefonnal a kezében ül a volánnál, jelentősen növeli a közúti balesetek bekövetkezésének esélyét.

A csak egy-egy pillanatra elvont figyelem csábítása ma még általában felülkerekedik a csekély visszatartó erőn, amit a sokkoló reklámkampányokkal és a tények tudatosításával radikálisan fokozni lehetne. Mert a tények makacs dolgok. A fiatalok által elszenvedett gépjárműbalesetek hatodáért felelősek a figyelmet elvonó tényezők.

„A mobiltelefon használata jelentősen növeli a közúti balesetek bekövetkezésének esélyét, de a vezetés közben mobiltelefont használókról az is elmondható, hogy az egyes közlekedési szituációk kezelésekor több kockázatot vállalnak” – közölte kérdésünkre adott nyilatkozatában az Országos Rendőr-főkapitányság. A hatóság szerint az általános figyelemcsökkenés mellett a telefonálók jellemzően lassabban reagálnak a közlekedési jelzésekre, egyes jelzéseket észre sem vesznek, és esetükben növekszik a fékezési késedelmi idő is, azaz a veszély észlelésétől számítva hosszabb idő telik el, amíg rálépnek a fékre. Ebből következik, hogy az érintett járművezetők sokszor ijedtebben, nagyobb erővel fékeznek, így gyakoribb a vészfékezések aránya.

Az ORFK rámutatott arra is: téves az a felfogás, mely szerint a kihangosítóval, vagy más módon történő, azaz nem kézben tartott mobiltelefonálás veszélytelen lenne vezetés közben. „Akárhogy is telefonáljanak a gépkocsivezetők, tevékenységük jobban elvonja figyelmüket, az általuk érzékelt információk mennyisége folyamatosan csökken, a szívritmus hívás közben felerősödik. Ezek a hatások pedig mind-mind egyértelműen növelhetik a baleseti kockázatot” – állítja az ORFK. A közlemény utal arra, nem véletlen, hogy a kézben tartott mobiltelefon vezetés közbeni használatának minden formáját jogszabály tiltja hazánkban, különösen igaz ez a kétkerekű járművek vezetőire, akikre a mobilhasználat tilalma forgalmi okból történő megállás esetén is vonatkozik.

A vezetés közbeni telefonhasználatnak egyébként vannak fokozatai. A hívás kezdeményezése tovább tart, mint a fogadása, de a legnagyobb rizikót azok vállalják – és okozzák –, akik üzenetet írnak, olvasnak, szelfiznek, híreket olvasnak, közösségi portálokat böngésznek menet közben.

Bár a közutakon élesített VÉDA rendszer szupertraffipaxai tizenháromféle szabálysértés kiszűrésére képesek, a közhiedelemmel ellentétben a vezetés közbeni mobilozás nincs ezek között. Ha viszont közúti ellenőrzés alkalmával lefülelik a szabálytalankodót, 10 ezer forintos helyszíni bírsággal sújthatják, míg szabálysértési feljelentést követően 20 ezer forintos pénzbírság szabható ki, és az elmarasztalt személyek 3 közúti közlekedési előéleti pontot kapnak. (A maximális 18 pont elérése esetén a vezetői jogosultságot ideiglenesen korlátozzák).

Azok, akik rutinosságukra hivatkozva legyintenek az egyre riasztóbb statisztikákra és a tiltásokra, jó, ha tudják, hogy a testünknek létezik egyfajta tudattalan korrekciója, amely segít a sávunkban maradni. Ha az agy érzékeli, hogy a kormányon lévő kéz nem a megfelelő irányba mozdul, helyreigazítja azt. Ezt a hetedik érzéket a szem-kéz koordináció megzavarásával – azaz a mobiltelefon vezetés közbeni használatával – egyszerűen kikapcsoljuk.

Ha figyelmet fordítanánk rá vezetés közben, nagyjából minden második autóban lefülelhetnénk lehajtott fejjel mobilozó sofőrtársainkat. Ha akarnánk. Európa más népei ebben előttünk járnak. Spanyolországban például, amióta egy népszerű komikus trió ötletes videóval szállt be a vezetés közben való mobilhasználat elleni kampányba, közismert és mindenki által használt lett a mozdulat, amellyel egyik autós könnyedén figyelmeztetheti a másik autóban telefonáló társát arra, hogy hamar tegye le a kagylót.

Az ehhez hasonló közösségi felelősségvállalás – mondjuk így: társadalmi nyomásgyakorlás – itthon is elkerülhetővé tenne jó néhány közúti balesetet, ráadásul nem is kerül semmibe.

Persze a közösségi oldalakon idehaza is keringenek a jobbnál jobb ilyen témájú külföldi reklámok, csakúgy, mint a mobilozás miatt bekövetkezett, közúti vagy belső kamerával rögzített balesetek hatásos felvételei. Létezik olyan kampány, amelyben egy mobiltelefon okozta balesetet átélt, abban a szüleit elvesztő fiatal lány sokkol történetével szemtől szemben olyan fiatalokat, akik egy snittel korábban még arról beszéltek a kamerába mosolyogva, mi mindenre használják okostelefonjukat vezetés közben.

Mivel közlekedési baleset esetén csak akkor kerül jegyzőkönyvbe a mobilhasználat, ha azt a vétkes fél magától bevallja, vagy ha tanúkkal egyértelműen bizonyítani lehet, így nincsenek mérvadó adataink arra vonatkozóan, évente hány balesetet okoz a telefonozás. A meggondolatlan mobilhasználatból adódó balesetek számának féken tartására azonban a technika területén is tesznek lépéseket. Az Egyesült Államokban már évekkel ezelőtt felmerült, hogy egy-egy karambolnál az alkoholszondához hasonlóan azt is megvizsgálnák, hogy a járművek vezetői használták-e a telefonjukat a baleset idején. A javaslatot a New York-i szenátus, a közgyűlés, illetve egy érdekvédő csoport, a Distracted Operators Risk Casualties (DORCS) terjesztette elő, az ezt vizsgáló készülék kifejlesztését pedig az izraeli Cellebrite nevű cég vállalta magára. Hogy a telefonban való turkálás ne sértsen személyiségi jogokat, az eszköz nem enged hozzáférést a telefonon tárolt tartalmakhoz, csupán azt vizsgálja, hogy az üzenetküldő funkciót használták-e, illetve, hogy a telefont hangvezérléssel vagy érintéssel működtették-e.

Mint az az ORFK közleményéből kiderült, a bizonyítottan függőséget okozó okostelefonok menet közbeni használatával (játék, videónézés, közösségi oldalakon való böngészés, csetelés, fényképezés, szelfizés vagy a hírek olvasása) a gyalogosok is gyakran hozzák magukat és környezetüket veszélyes helyzetbe. „Az úttesten való áthaladásuk közben fejüket lehajtó, okostelefont használó, a környezetükről és a rájuk veszélyt jelentő tényezőkről tudomást sem vevő gyalogosok száma rohamosan nő” – áll a közleményben.

A meggondolatlan telefonhasználat, amely nemcsak a vétkes saját, de környezetének testi épségét is súlyosan veszélyezteti, kétségkívül nagy és alulkezelt problémája az újkori társadalomnak. A bírságok és büntetőpontok többnyire csak utólagosan fejtik ki visszatartó erejüket, az igazán fontos feladat most a prevenció és a felvilágosítás lenne. Ha abból indulunk ki, hogy néhány évtizede még biztonsági öv sem volt a hátsó ülésen, ma pedig gyermekülés nélkül el sem indulunk a gyerekekkel, előbb-utóbb biztos ugyanígy tudatosodik majd, hogy jobb a mobilt a csomagtartóba tenni, mielőtt a kormány mögé ülnénk. Kérdés, hány balesetnek kell még ehhez megtörténnie?