Ha undorító csőként gondol a beleire, nem árt, ha elolvassa ezt a cikket!

Sokkal inkább hat az emésztőrendszer az agyra, mint fordítva. Interjú a bestseller Bélügyek szerzőjével.

– Miért a gasztroenterológiát választotta orvosi szakterületéül? Vannak ennél divatosabb orvosszakmák is.

– A benne rejlő lehetőségek meghaladják talán az összes többi szakterület lehetőségeit. Rengeteg felfedeznivaló van a bélrendszerben. Az ember szinte naponta meglepődik, amikor a bél olyan képességeivel szembesül, amelyekre korábban nem is gondolt. Ott vannak például a bélben élő baktériumok, amelyekkel én is foglalkozom. Az emberek a baktériumokat a kórokozással és a halállal kötik össze, holott rengeteg olyan is van, amelyek kifejezetten hasznosak, sőt szükségesek. Vannak, amelyek tisztítják a belünket, mások segítenek emészteni, és ezáltal segítik testsúlyunk megtartását is. Mások védenek a rák ellen. Elképzelhető, hogy a jövőben, amikor betegek vagyunk, az orvosnak már nemcsak azt kell kérdeznie, vajon mi romolhatott el a szervezetünkben, hanem azt is, hogy talán hiányzik az a baktérium, amelynek feladata védeni az egészségünket.

– Mivel foglalkozik konkrétan a saját kutatásaiban?

– Azokat a mechanizmusokat vizsgálom, amelyek segítségével a baktériumok meg tudnak ragadni a bélrendszerben. Ez két okból is fontos. Vannak olyan pozitív hatású baktériumok, amelyek csak nagyon rövid ideig tartózkodnak a bélben, mivel nem tudnak ott megtapadni, így jótékony hatásukat is rövid ideig képesek kifejteni. Más kórokozó baktériumok túl hosszú ideig megragadnak a bélben. Ha jobban értenénk a megtapadás mechanizmusát, esetleg ki-be tudnánk kapcsolni, ezt gyógyításra is tudnánk használni ahelyett, hogy túl sok antibiotikumot alkalmazunk, amivel kiirtunk minden baktériumot.

– Sok olyan témát érint a könyvben, előadásaiban, amelyet undorítónak találhatnak bizonyos emberek. Nem érik efféle kritikák? Nem vádolják azzal, hogy rá is játszik az undorra?

– Nagyon figyelek arra, hogy ne használjak olyan szavakat, amelyeket undorítónak találhatnak. Azonban két dolgot, az undort és a szégyenérzetet el kell különítenünk egymástól. A szégyenérzetet könnyen feloldhatjuk, ha megismerünk valamit, és elegendő információt kapunk róla. De ez nem véd meg minket attól, hogy undort érezzünk. A szégyenérzetnek kulturális gyökerei vannak. A gyerekeknek már kiskorukban megtanítják, hogy ezzel nem illik előhozakodni, titokban kell tartani. Az undor viszont sokkal mélyebb, biológiai alapú érzet. Hiszen a szervezetünk tudja, hogy például a széklet fertőző lehet, így el kell kerülni. A probléma abban áll, ha a valóban veszélyes dolgok iránti undor a bél egésze iránti ellenérzést vált ki, és így nem értesülünk olyan tényekről, amelyek előnyünkre válnának. A tudatlanság irritál engem, hiszen az sokszor rossz döntésekre sarkallja az embereket. Sokszor elhisznek olyan táplálkozással, betegségekkel, kezelésekkel kapcsolatos állításokat, amelyek egyszerűen nem igazak. Ha megismerjük a bélrendszer működését, máris csökken az aggodalom.

– Az emésztési betegségek valóban terjedőben vannak napjainkban, vagy korábban is sok volt, csak nem tudtunk róluk?

– Igen – de az okok sokfélék lehetnek. Vannak betegségek, amelyeket ma már jobban tudunk diagnosztizálni. Az emberek is jobban figyelnek rájuk, hamarabb elmennek orvoshoz a betegséggel. Mást is eszünk, mint régen, illetve sokkal több antibiotikumot használunk. Az irritábilisbél-szindróma kialakulását például elősegítheti a gyermekkorban adott sok antibiotikum. De a tej is más, mint ötven éve. A pasztörizálás jó, hiszen megöl baktériumokat, amelyek akár halálos fertőzést is okozhatnának, de eközben olyanok is elpusztulnak, amelyek korábban segítettek megemésztenünk a tejet.

– Hogyan áll kapcsolatban az emésztő- és az idegrendszer? Köztudomású, hogy a lelki bajok gyakran okoznak betegségeket a bélrendszerben.

– Ez nem ennyire egyértelmű. A legújabb kutatási eredmények alapján sokan megkérdőjelezik ezt a valóban régóta ténynek tekintett összefüggést. Sőt egyre inkább rájövünk arra, hogy a hatás fordított. A bél elemzi a bevitt tápanyagokat, és a tapasztalatairól az idegrendszeren keresztül értesíti a szervezet többi szervét. A bélrendszer sejtjeit érő ártalmak és az ő tapasztalataik hatnak a központi idegrendszerre, befolyásolják viselkedésünket, erősíthetik a depresszív tüneteket. A bél reagál szinte minden betegségre, amelyben szenvedhetünk, így vizsgálata alkalmas lehet más szervrendszereket érintő betegségek diagnosztizálására is.