1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. 1987 és 1990 között az MTA Biológiai Tudományok Osztálya elnökhelyettesi, 2002-től 2008-ig pedig elnöki teendőit látta el. Utóbbi tisztségénél fogva az Akadémia elnökségének is tagja volt. Egy időben az MTA közgyűlésének jelölőbizottsági munkájában is részt vett. Ezenkívül 1986 és 1992 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt. Akadémiai tisztségei mellett 1984–1994-ben a Magyar Biofizikai Társaság alelnöke, 1994-től pedig a társaság tiszteletbeli elnöke volt. 1995-ben az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO) tagjává választották. Emellett évekig a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja volt.
Az orvostudományi problémákhoz a fizikus precizitásával és éleslátásával közelítő tudós nevéhez olyan komplex rendszerek vizsgálata fűződik, amelyeket összetettségük miatt előtte mások nem mertek és nem tudtak kutatni. Jelentős eredménye a sejtfelszíni receptorok úgynevezett nem véletlenszerű topografikus (térképszerű) eloszlásának főleg limfocitákon (nyiroksejteken) végzett kísérleti bizonyítása.
Nevéhez fűződik a jelenség első feltételezése is. Munkásságát számos elismeréssel díjazták: 1995-ben Szent-Györgyi Albert-díjat kapott, 1997-ben Széchenyi-díjat vehetett át. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült 2002-ben. Életpályája során végzett kiemelkedő tevékenységéért vehette át a 2013. évi Akadémiai Aranyérmet – írja honlapján az MTA.
