Párhuzamos szőlősorok

Természetesen többet ér a dűlőnek az a fele, ahová évtizede nem tette be a lábát ember.

„Csak még az enyém menjen át, aztán én is tájvédővé válok, mert jobb a nappaliból a szépen művelt szőlőre látni, mint a szomszéd szorosan mellém épített házának a vécéjére!”

A törvényekkel szemben az azonnali haszonnak ellenállni képtelen, kiművelt állampolgár a jogalkalmazóktól kap segítséget. A kormányhivatalok szerint senkinek nincs köze ahhoz, mire használja az állampolgár az egyszer fölépült ingatlant. A használatbavételi engedélyhez előírt nyolcvan százalék szőlőt az állampolgár az engedély kiadása utáni napon kivágathatja. Miniszteri rendelet tette lehetővé a szőlőművelésre kialakított zártkertek tulajdonosai számára 2016-ban a szőlő kivágását. A kivágás tényét haladéktalanul rögzíti a földhivatal. A törvényeket felülíró rendelet hatályát 2017-re meghosszabbították. Gazdaság nélkül maradt a gazdasági épület. A bíróságok a termőföld árára vonatkozóan nem a kamara mellett működő, helyi gazdálkodókból álló földbizottságoktól, hanem az ingatlanszakmából érkezett szakértőtől fogadnak el véleményt. A megyei kamara maga is bizonytalan. Annyi fontos ember fordul hozzájuk akadékoskodó földbizottságaik miatt. Az elhagyott területek és a táj védelme miatt fellépő önkormányzatok sorban veszítik el a pereket.

A gyomtól, gombabetegségektől, rovar kártevőktől fenyegetett szomszédságban lassan mindenki kénytelen felhagyni a szőlő művelésével. Okosba előbb-utóbb ezek a területek is nyaralótelekké válnak. A legokosabbak számára az eltűnő szőlők között a legnagyobb üzlet a borospince építése, európai uniós támogatásokból.

A föld alá rejtett betonmonstrumok akkora üzletet jelentenek, hogy a legkiválóbbak rögtön megépítik az első projekt tükörképét is, két, sőt három pincét, három pályázatot tolnak egybe. Épült errefelé is négy-öt ilyen föld alatti rendező pályaudvar. Sok szőlő nem kerül beléjük, pedig fel tudnák dolgozni az eltűnő borvidék teljes termését. Nem ez volt a cél. Nem akart itt senki dolgozni, munkavállalókkal bajlódni. A cél a támogatás lehívásával teljesült. A projekt gazdaságra gyakorolt hatása elmúlt a zárókő elhelyezése utáni napon. A felépült projektek építtetőinek többsége mára kivette a profitot, túladott az objektumon. Az meg ott maradt – költséges tájsebnek. A kivett profitból újabb projekt indulhat a szőlőben. Megvan a recept.

Talán még az a kisebb baj, hogy fölösleges objektumokba nyomták a gazdaság felpörgetésére nyújtott támogatásokat. Brüsszelben is tudják, hogy kézen-közön eltűnik a felzárkózásra nyújtott támogatások 25-30 százaléka. A nálunk elérhető 70-80 százalékról nem is álmodnak. Súlyosabb ügy, hogy az ország képtelen kinőni a késő Kádár-kor szellemiségét idéző ügyeskedésekből, és egy egész közgazdász-generáció nőtt fel mostanra, amely üzleti tervek helyett a pályázatírás input-output ügyeskedésében, az alul- és felülszámlázás varázslataiban látja a gazdaság lényegét.

A szerző borosgazda Csopakon.