E hét elején derült ki, hogy a Windows 10 operációs rendszer őszi frissítése során elengedik az egyik legrégebbi Microsoft-program, az MS Paint kezét. Aztán a hatalmas internetes felháborodás hatására úgy döntöttek, mégis megőrzik az eszközt, amely ingyenesen lesz elérhető a Windows Store-ban. De mire fel a hatalmas szeretet, amit a felhasználók mutatnak egy elavult rajzolóprogram iránt?
Ahogy az óvodások első rajzeszköze a zsírkréta, úgy a számítógép-használók első rajzeszköze biztosan az MS Paint volt az elmúlt évtizedekben. A Microsoft-féle operációs rendszerek elengedhetetlen alapkellékeként mindig kéznél volt a munkahelyi, iskolai és otthoni gépeken. Persze bő három évtized alatt sokkal kifinomultabb képszerkesztő programok jelentek meg, de a teljesen alapvető műveletekre még mindig ez tűnt a legkézenfekvőbb és legolcsóbb megoldásnak.
A mai szemmel nézve modern formájában is egészen primitív, mégis rendkívül népszerű rajzolóprogram már a legelső Windows-verzióban, az 1985-ben kiadott 1.0-ban is ott volt Paintbrush néven, és azóta minden egyes verzióban meg lehetett találni valamilyen formában. A Paintbrush még csak fekete-fehérben tudott dolgozni, de a 3.0-s verzióban már színes képeket is gyárthattunk. Magyarországon a legtöbben talán ezzel találkoztak először. A Windows 98-tól kezdve a megszokott BMP-kiterjesztés mellett már JPEG, GIF és PNG formátumokban is lehetett menteni a kész alkotásokat. A Windows 7-es verziójában újabb funkciók kerültek az alkalmazásba.
Az első, hétfői Guardian-cikk után sajnálkozó felhasználók ezrei árasztották el a közösségi médiát: a lap külön cikket szentelt a beérkezett leveleknek és rajzoknak. Egy sor újság pedig a hír nyomán nekrológot közölt. A Paint egyebek mellett arra is alkalmas, hogy a teljesen amatőrtől az elképesztően ügyesig terjedő skálán egyedi műalkotásokat készítsenek vele. Ezen a blogon például Barry Barber játékfejlesztő közli a régi játékok alapján készült alkotásait.
Itthon a műfaj leghíresebb képviselője Mondik Noémi, aki 2011-ben kezdett el rajzolni a program segítségével. „Magamnak készítettem az itt összegyűjtött képeket, mert nagyon nyomasztott a kispesti lakótelepi környezet, ahol felnőttem” – írja blogján. A lakótelepen túl a budapesti élet sok apró, hétköznapi szeletét, például a hármas metrót is megörökítette az utókornak. Legutóbbi projektjében összeveti a 2011-ben naponta megevett, majd lerajzolt napi kajáit az ideiekkel.