Steven Spielberg esete a Tyrannosaurus rexszel

Az óriási dinó nem is tudta volna nagy sebességgel üldözni a főszereplőt és társait a Jurassic Parkban.

Konkrétan arra az eredményre jutottak a kutatók, hogy ha a Tyrannosaurus bármilyen futásszerű járásmódra vállalkozott volna, az már rövid távon is olyan „elfogadhatatlanul nagy megterhelést” jelentett volna a dinó csontjaira – idézi a kutatót a Manchesteri Egyetem honlapja –, amely egész egyszerűen eltörte volna a dinó lábait. Ez természetesen cáfol sok korábbi, gyors futásról, igazi brutális ragadozóról szóló kutatási eredményt.

Sellers azt is elmondta, hogy a nagy dinoszauruszok, közöttük a Tyrannosaurus mozgásbéli képességeiről heves viták zajlanak a paleontológusszakmán belül, de az eltérő vizsgálati módszerek eddig nagyon különféle eredményekre vezettek például arról, hogy milyen gyorsan tudtak futni ezek az őslények. A saját szimulációjuk eredményei mellett azzal érvel, hogy ők most először két eltérő számítógépes modellezési módszer kimenetelét vetették össze, így az ő megállapításaik megalapozottabbak.

Ha igazuk van a manchesteri kutatóknak, az azt jelentené, hogy szinte minden, amit a vérszomjas T-rex viselkedéséről tudni vélünk, téves.

Ha nem tudott futni, akkor nem is tudta üldözni a prédáját, teljesen más stratégiával vadászott, mint ahogy eddig a filmekből, de akár a szakcikkekből is tudni lehetett.

Bár a mostani kutatás kifejezetten a Tyrannosaurus mozgására koncentrált, a tudós szerint belátható, hogy hasonló elvek érvényesek a többi hatalmas, két lábon járó dinoszauruszra, például a már nevében is kolosszális, nyolctonnás, 12-14 méter hosszú Giganotosaurusra is.

Nem ez az első olyan, a legutóbbi időkben született kutatási eredmény, amely régi és talán megalapozatlan vélekedéseket cáfol azzal a dinoszaurusszal kapcsolatban, amelyről azt hihetnénk, hogy már oda-vissza ismerjük. Például az ausztrál New England-i Egyetem paleontológusa által vezetett kutatócsoport arra a megállapításra jutott, hogy a T-rex mégsem volt tollas. Sokan erre talán felkapják a fejüket, mondván, hogy miért is lett volna tollas. Nos, azért, mert mára közmegegyezés alakult ki az őshüllőkutatók között arról, hogy a kihalt dinoszauruszok és a jelenkori madarak ugyanahhoz az állatcsoporthoz tartoznak.

Egyre-másra kerültek elő a tollas dinóleletek, és ezek legtöbbször a két lábon járó, madárszerű fajok közül kerültek ki. Mindezek alapján több paleontológus arra a következtetésre jutott, hogy talán az összes dinó testét toll borította.

A Phil Bell vezetésével készült, egy hónapja megjelentetett tanulmányban bőrmaradványokat is tartalmazó T-rex- és egyéb dinóleleteket vizsgáltak nagy felbontású mikroszkópok segítségével. Azt találták, hogy ezek bőre a testük döntő részén nem a madarakéhoz hasonló volt, és nem találtak rajtuk toll (vagy egyéb bőrfüggelék) létezésére utaló bizonyítékokat. Ehelyett a Tyrannosaurus bőre hüllőszerűen pikkelyes (és így csupasz) lehetett, kivéve talán a hátán, ahol a kutatók szerint is lehetett néhány toll. De azt is hozzáteszik, hogy a T-rex pikkelyei csak első látásra hasonlítanak a hüllők kültakarójára. Ezek ugyanis talán korábbi tollszerű függelékekből alakultak ki az evolúció során, csakúgy mint a madarak lábainak pikkelyei. Tehát könnyen meglehet, hogy a Tyrannosaurus ősei valóban tollasak voltak, de őmaga – talán akkor, amikor ilyen hatalmasra nőtt, így már nem okozott gondot neki a hideg elleni védekezés – elveszítette tollait.