Trump bokáig vízben golfozhat majd Floridában

Műholdas mérések szerint a tengerszint-emelkedés nemhogy lassult volna, hanem súlyosan növekedett.

Igen nehéz megállni, hogy a naponta-hetente végeláthatatlanul érkező rossz klímahírek tengerében az ember ne váljon fásulttá. Küzdenünk kell, hogy ne „szokjunk hozzá” ahhoz, hogy a tudósok újra és újra olyan kutatási eredményeket mutatnak be, amelyek egyenként is sokkoló hatásúak, és egész bolygónk sötét jövőjét jelzik előre. Az már csak a mínuszos hírek közé fér be, hogy szinte minden egyes év az utóbbi évtizedben a valaha mért legmelegebb volt a világtörténelemben, vagy hogy egy újabb szigetország államfője könyörög az ENSZ-ben, hogy a világ mentse meg nemzetét az emelkedő tengerszint és a folyamatossá váló áradások okozta végső pusztulástól.

De ebbe aligha lehet belenyugodni, mert ezzel azt fogadjuk el, hogy unokáink egy a mainál sokkal kevésbé élhető bolygón lesznek kénytelenek megküzdeni a termésátlagok hanyatlásával, a ma még csak a trópusokra jellemző járványokkal, megharcolni a vízért, a termékeny földért, a tengerparti területek megmentéséért. Ezért nem csak egy a temérdek pesszimista jóslat közül az a konklúzió, amely egy ausztrál–kínai kutatócsoport vizsgálati eredményeiből olvasható ki. A tanulmányt a Nature Climate Change szaklapban publikálták.

A tasmániai Hobartban székelő Déli Félteke Óceánjait Kutató Központ elnevezésű kutatóintézet az 1991 és 2014 közötti műholdadatokat elemezte más szenzorok mérési adataival egybevetve. E szatellites mérések alapján a korábbiaknál jóval pontosabban nyílt lehetőségük megbecsülni az évi átlagos tengerszint-emelkedést, illetve arra is következtetni tudtak, hogy a különféle faktorok milyen arányban játszanak szerepet ebben.

Az eredmények egyszerűen tragikusak. Az elmúlt évtizedek kétes hatásosságú globális felmelegedésellenes törekvéseinek dacára a tengerszint-emelkedés nemhogy lassult volna, hanem súlyosan növekedett. Míg 1993-ban évente átlagosan 2,2 millimétert emelkedett a tengerszint a világon, addig 2014-re ez a sebesség évi 3,3 milliméterre, azaz másfélszeresére növekedett. Ez azt feltételezi, hogy ha mostantól nem változik ez az ütem, akkor az évszázad végére harminc centiméterrel áll majd magasabban átlagosan a tengerek szintje.

Ekkora jéghegyet még nem látott a világ

Óriási, hatezer négyzetkilométer kiterjedésű jégtömb vált le az Antarktiszról – írta a BBC hírportálja. A tudósok már májusban megjósolták, hogy nyáron leszakadhat a Larsen C jégselfből, vagyis a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömegből egy hatalmas darab egy törésvonal mentén, amelyet évekkel ezelőtt fedeztek fel. A jégtömb elszakadását egy amerikai műhold észlelte szerdán.

A nagyjából 350 méter vastag jegű Larsen C az Antarktisz nyugati részén terül el, feltartóztatva az őt tápláló gleccsereket. A kutatók évek óta figyelemmel kísérik a selfjég törésvonalának alakulását. A szakemberek az Antarktisz jégselfjeinek olvadását a globális felmelegedés következményének tekintik.

A Larsen C jégself az Antarktisz negyedik legnagyobb selfje. A most levált hatalmas jégtömb hasadását először 2014-ben észlelték, és tavaly már azt jósolták a tudósok, hogy pár éven belül leszakadhat. Idén májusban azonban Dan McGrath geofizikus, az US Geological Survey amerikai tudományos kormányszervezet munkatársa figyelmeztetett, hogy a jéghegy már a nyáron leszakadhat, s ezzel a self jégtömegének mintegy 10 százalékát veszíti el.

A 200 méter vastag táblás jégtömb nagyon lassan mozog és a közeli jövőben nem is jut messzire, de továbbra is folyamatos megfigyelés alatt tartják a kutatók. Az áramlatok és a szél valószínűleg az Antarktisztól északra tolják, ahol veszélyeztetheti a hajózási útvonalakat. Az amerikai Aqua szatellit infrás érzékelője tiszta víz megjelenését jelezte a self és a jégtömb közötti hasadékban szerdán. A víz melegebb, mint a környező jég és levegő.

„A hasadás az elmúlt hetekben alig látszott a beérkezett anyagokban, ám a jelzés annyira világos, hogy ezek szerint teljes hosszúságában meg kellett nyílnia” – értékelte az adatokat Adrian Luckman professzor, aki a Midas Projekt keretében a Swansea Egyetemen a legközelebbről tanulmányozta a jégtömb viselkedését.

Az európai Sentinel–1 műholdradar rendszere is készített képeket az elmúlt órákban a jégtömbről, amely szintén megerősítheti a leválását. A műhold ugyanis érzékelni tudja az óriási jégtömb jégselftől való legcsekélyebb elmozdulását is. (MTI)

Csakhogy miért állandósulna mostantól az ütem, ha húsz év alatt a másfélszeresére emelkedett? Sokkal valószínűbb (ha valami csoda nem történik), hogy folytatódik az emelkedés gyorsulása, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy a gyorsulás exponenciálisan fog emelkedni. (Az exponenciálisan növekedő mennyiségek minél nagyobbak, annál gyorsabban növekszenek.) Az ENSZ kormányközi klímaváltozás-ügyi testülete (az IPCC) ötödik világjelentésében azt sem tartja kizártnak, hogy 2100-ra már egy méterrel magasabban fognak hömpölyögni a tengerek.

A mérések szerint a XX. század folyamán húsz centimétert emelkedett a tengerszint, jelentette a Reuters. A korábbi eredmények pontatlanok voltak, és túlbecsülték a kilencvenes évek elejének változásait, most kiderült, hogy akkor lassabban emelkedtek a tengerek. Ez önmagában jó hír, ugyanakkor egy sokkal aggasztóbb folyamatot is felszínre hozott: az emelkedés gyorsulását. Kevés magára valamit is adó klímakutatót találni a világban, aki még ma is vitatná, hogy a Föld éghajlata egyértelműen negatív irányban változik, és hogy ezért mi magunk vagyunk a felelősek. Ugyanakkor a tengerszint-emelkedés közvetlen oka nem ilyen egyértelmű.

A felmelegedés több módon is emeli az óceánok szintjét. Pusztán a melegedő víz hőtágulása is okozhatja e jelenséget, de közrejátszhat benne a bolygó jégtömegeinek olvadása, illetve a szárazföldi vízkészletek kimerülése, és e víz óceánokba jutása is. A valóságban persze mindezek a faktorok együttesen, de eltérő mértékben emelik a vízszintet. Míg például a grönlandi jégpajzs olvadása 1993-ban még csak a tengerszint-emelkedés öt százalékát okozta, addig három évvel ezelőtt már a teljes emelkedés negyedéért ez a hatás volt felelőssé tehető. De ugyanilyen módon a Himalája és az Andok hatalmas gleccsereinek vagy az Északi- és a Déli-sark jégsapkájának olvadásából fakadó víz is emeli a vízszintet.

A kínai és ausztrál kutatók alkotta konzorcium végső konklúzióként leírja tanulmányukban, hogy az újból megerősített gyorsuló tengerszint-emelkedés annak fontosságára és sürgősségére hívja fel a figyelmet, hogy csökkentenünk kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és meg kell védenünk az alacsonyan fekvő tengerparti régiókat.

A legveszélyeztetettebb régiók – ironikus módon, ha Donald Trump visszatáncolására gondolunk a párizsi klímaegyezménytől – az Egyesült Államok keleti partvidékén vannak, Virginia és Észak-Karolina államok partjainál. Ott ugyanis nem 3,3 milliméterrel, hanem egy egész centiméterrel emelkedik a tengerszint évente. A különösen gyors emelkedésben a tengeráramlások és az északi Atlanti-óceán térségébe beáramló nagy mennyiségű olvadékvíz is szerepet játszik, de ugyanígy hat rá a szárazföld süllyedése, amelyet a talajvíz fenntarthatatlan kiemelése okoz.

Trump – miközben a klímaváltozást valamiféle kínai összeesküvésnek tartja – pár év múlva kedvenc nyaralója, a floridai Mar-a-Lago üdülő golfpályáján már bokáig vízben gázolva ütheti a labdát. Bár kétséges, hogy ez jobb belátásra bírná.

A kevesebb gyerek születése lenne a leghatásosabb egyéni módszer a klímaváltozás megfékezésére – derül ki egy svéd tanulmányból. Seth Wynes, a Lundi Egyetem kutatója közölte, arra a következtetésre jutottak, hogy négy olyan módszer van, amely jelentősen csökkenti a személyes szén-dioxid-kibocsátást: a vegetáriánus táplálkozás, a repülőutakról és autóról való lemondás és az, ha kevesebb gyereket hozunk a világra. 

A tudományos munkát az Environmental Research Letters című tudományos lapban mutatták be. Eszerint egy ember, ha lemond az autóról, évente 2,4 tonna klímakárosító szén-dioxidot spórol meg. A hús nélküli táplálkozás 0,8 tonnányi, a repülőutakról való lemondás pedig évi 1,6 tonnányi szén-dioxiddal kevesebb kibocsátást jelent – számolták ki a tudósok. A leghatékonyabb klímavédelmi módszer azonban a gyermektelenség, minden, meg nem született gyermek évente 58,6 tonna szén-dioxidot „spórol meg” a világnak – állítják a szakértők. (MTI)