Az üzleti stratégia gyökeres átalakítását a cég – az efféle, elismerésre számot tartó vállalati döntésekkel ellentétben – nem jelentette be sajtótájékoztatón, nem hívott népszerű politikusokat az eseményre, igazgatói nem turnézták körbe a médiát. Úgy tűnik, kifejezetten szerették volna elrejteni a kíváncsi szemek elől. Mindössze a kötelező éves auditáló jelentés végén írták le kénytelen-kelletlen, számol be a Deutsche Welle (DW). Persze volt valaki, aki végigolvasta a jelentést, és a néhány napja, a kis dél-németországi falu, Sulz am Neckar wellness-szállodájában tartott részvényesi közgyűlésen kérdőre is vonták ez ügyben a menedzsmentet. Ők pedig kénytelek voltak elismerni – talán idegesen fészkelődve –, hogy a Heckler & Koch már egy éve a világ legetikusabb fegyvergyártója. Ezután az igazgatóság elismerte a DW-nek: „A Heckler & Koch új stratégiát választott 2016 tavaszán. Ennek következményeképpen kivonulunk a világ krízisövezeteiből.”
A jelentésben konkrétan azt írják, hogy nem szándékoznak a jövőben a nem zöld államok fegyvervásárlási tenderein indulni. Zöld államnak minősülnek a cég kritériumai szerint a NATO-tagállamok, illetve a Transparency International korrupcióindexe, valamint a The Economist című folyóirat „hírszerző egysége” demokráciaindexe alapján „NATO-val egyenértékűnek” minősülő országok. Ezek gyakorlatilag az Európai Unió tagjai, Japán, Ausztrália, Új-Zéland és Svájc. Ezzel a Heckler & Koch az egyetlen fegyvergyártóvá vált a világon, amely morálisabban áll saját üzleti tevékenységéhez, mint saját kormánya. A cég – ha komolyan gondolják mostani elhatározásukat – ezentúl nem fog fegyvert eladni olyan jelentős és fizetőképes vevőknek, mint Szaúd-Arábia, Irán, Egyiptom, az Egyesült Arab Emirátusok, Omán vagy bármely afrikai ország. Sőt, dacára NATO-tagságának, a demokrácia- és korrupciós mutatókban mutatott meglehetősen alacsony értékelése miatt, Törökországnak sem.
De itt nincs vége a Heckler & Koch látszólagos elkötelezettségének a világbéke ügye iránt. Arra is hajlandónak mutatkoznak, hogy alapítványt hozzanak létre azon áldozatok családtagjainak megsegítésére, akiket Heckler & Koch fegyverekkel öltek meg. Mondanunk sem kell, erre sem volt még példa a fegyvergyártás történetében. A cég képviselői elmondták, hogy ez a döntés, melynek ódiumát a vállalat legfelsőbb igazgatói vállalták magukra, összhangban áll a német szövetségi kormány által kijelölt, fegyverexportra vonatkozó etikai ajánlásokkal. Más kérdés – teszi hozzá a DW kommentátora –, hogy ezeknek az ajánlásoknak nincs jogi korlátozó erejük (ezért ajánlások), és legfőképpen pont a német kormány szokta figyelmen kívül hagyni őket.
A részvényesi közgyűlés, ahol másfél évvel a megszületése után kitudódott a döntés, zárt volt, nemcsak a konferenciaterembe, de a szálloda területére sem tehették be a lábukat újságírók. Néhány pacifista aktivista viszont bemehetett, hiszen csalafinta módon vásároltak maguknak egy-egy Heckler & Koch-részvényt, így joguk volt részt venni a közgyűlésen. Mint egyikük, a Aktion Aufschrei – Stoppt den Waffenhandel! (sikítás akció – állítsuk meg a fegyverkereskedelmet) elnevezésű szervezet képviselője, Jürgen Grässling elmondta, a közgyűlés roppant abszurd volt, minthogy csupán 18 részvényes jelent meg, akiknek a harmada ráadásul valójában tüntetni érkezett (az 51 százalékot birtokló, így döntéshelyzetben lévő tulajdonos, Andreas Heeschen sem volt jelen). A „tényleges” részvényesek közül senki sem beszélt, nem úgy a tüntetők, akik részvényesi jogaikkal élve hosszasan sorolták a Heckler & Koch bűneit.
Viszont az aktivisták legnagyobb meglepetésére a cég igazgatói mind a 110 kérdésükre készségesen válaszoltak. Csak egyszer kértek félórányi szünetet, hogy még behatóbban utána tudjanak járni egy felvetésnek. Aztán kiderült: a Heckler & Koch kivonul a jól fizető, viszont diktatúrák uralta konfliktuszónákból. A pacifisták üdvözlik a stratégiaváltást, saját küzdelmük győzelmeként értékelik. Ugyanakkor gyanakvók is, illetve – talán érthető módon – csalást sejtenek a háttérben.
A kétes ügyletek ugyanis nem lennének idegenek a háború után, 1949-ben alapított cégtől. Két éve a Süddeutsche Zeitung derítette ki, hogy illegálisan adtak el majdnem tízezer G36-os gépkarabélyt Mexikónak, és számos alkalommal előfordult, hogy törvénytelenségek miatt kellett felfüggeszteniük megkötött szerződéseket. A G36 típus története egyébként sem problémamentes, minthogy minőségi hiányosságok merültek fel vele szemben. A német védelmi miniszter csupán néhány órával a mexikói botrány kirobbanása előtt volt kénytelen elismerni, hogy megpróbálták eltussolni a G36 megbízhatósági problémáit. E géppisztoly a G3 utódja, amelyet az ötvenes évek óta gyártott a cég. Elterjedtsége csak a Kalasnyikov AK–47 modellével összevethető, rengeteg országnak eladták és licencelték gyártási jogait. Később G3 típusú fegyverek tömegei kötöttek ki a terroristák kezében.
A közgyűlés, dacára a cég paradigmaváltásának – vagy éppen azért –, nem volt elégedett az eddigi vezérigazgató, Norbert Scheuch munkájával, és kirúgták, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Természetesen cáfolták, hogy az elbocsátásnak bármi köze lenne az új stratégiához, és a Heckler & Koch jelenlegi – rossz – pénzügyi állapotát tekintve biztosan nem egyedül a moralitás okozta Scheuch végzetét. A cég agresszíven nyomul az Egyesült Államokban, új fegyvergyárat épít Georgia államban, és minél nagyobb szeletet igyekszik kihasítani magának a világ legnagyobb katonai és polgári fegyverpiacából. Ennek érdekében – kétes sikerrel – átalakította termékkínálatát. Viszont amerikai partnere beperelte a társaságot, kártérítést követelve, amiért nem tudta határidőre leszállítani az amerikai hadseregnek szánt XM25 típusú gránátvetőket, amelyet széles körben csak Megtorlóként (The Punisher) becéznek, írja a The Firearm Blog. A hasonló bukták miatt a cég több százmillió dolláros hitelállományt görget maga előtt, amiért elsősorban a menedzsment hibás döntéseit okolják.
Pedig a német fegyverexport összességében nincs rossz bőrben, különösen a tölténykivitel erősödött az utóbbi időben. Miközben a berlini kormány asztalára tett jelentés szerint a kézifegyver-export valamelyest csökkent, 12,4 millióról 11,6 millióra, a töltények kereskedelme sokszorosan kompenzálja a visszaesést: 27 millióról 283,8 millióra nőtt 2016 első félévében. A három legnagyobb töltényvásárló Franciaország, Lengyelország és Irak, ahol Németország a kurdokat támogatja az Iszlám Állammal szembeni harcaikban.
Még ennél is érdekesebb, hogy miközben a felszínen Németország és Törökország kapcsolatai igencsak megromlottak a menekültválság kezdete óta, a fegyverkereskedelemben e veszekedés nem igazán érezteti hatását. Épp ellenkezőleg: Törökország a huszonötödik helyről a nyolcadikra lépett előre Németország legfontosabb fegyverkereskedelmi partnereinek listáján. A török kivitel nagy részét repülőgép-alkatrészek, drónok és egyéb katonai felszerelések teszik ki.
Ha mindenféle hadiiparcikket együttesen vizsgálunk, tavaly az első félévben Algéria volt a legjobban fizető kuncsaftja a németeknek, hiszen 1,04 milliárd eurót költött el német fegyverekre és katonai felszerelésre. Az észak-afrikai országot az Egyesült Államok követi 914 millióval, majd Szaúd-Arábia következik 484 millióval. Dél-Korea is előkelő helyet foglal el a partnerek között, miután 205 millió euróért vásárolt katonai hajókat, helikopter- és tengeralattjáró-alkatrészeket, rakétákat és rakétaelhárító rendszereket – persze az északi fenyegetés ellensúlyozására.
