Ma már szinte magától értetődő, hogy röviddel egy új vírus, fehérje, a sejthártyába ékelődő receptorfehérje felfedezése után már el is készül háromdimenziós, a molekulát atomi szintű részletességgel bemutató képe. Bele sem gondolunk, hogyan lehetséges az, hogy egy, a szervezetben munkát végző, állandóan mozgásban lévő, az alakját gyakran változtató makromolekulát úgy tudunk megörökíteni, hogy a valós struktúráját is láthatjuk anélkül, hogy a képkészítés során a felismerhetetlenségig roncsolódna. Hogy megértsük, messzire kell visszamennünk a tudománytörténetben.
A mikroszkóp felfedezése talán a biológia (és a biokémia) technikai fejlődésének legnagyobb mérföldköve volt. Segítségével egy új, addig ismeretlen (és láthatatlan) világ tárult fel a tudósok előtt, akik rádöbbentek arra, hogy egy egész univerzum létezik abban a mérettartományban is, amelyet az emberi szem nem képes érzékelni. Ahogy azonban a mikrobiológusok a fénymikroszkóp segítségével egyre jobban megismerték a mikrobák, a sejtek világát, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy még a fénymikroszkóp által belátható mérettartomány alatt is rengeteg olyan jelenség, mechanizmus létezik, amely alapvetően meghatározza az életet.
A múlt század első felében számos biokémikust frusztrált a tudat, hogy a legfontosabb biomolekulák, például a DNS és az RNS, amelyekről már tudták, hogy a szerepük megértése esszenciális lenne az élet legalapvetőbb működéseinek feltárásához, láthatatlanok maradnak előttük. Egészen az ötvenes évekig kellett várni arra, hogy Cambridge-ben elkészüljenek a fehérjéket ábrázoló első képek egy új módszer, a röntgenkrisztallográfia segítségével. De még ez is csupán sejtette a valós kinézetet (hiszen ahogy az eljárás neve is mutatja, a mintát a felvétel előtt kristályosítani kellett), nem a maga teljességében ábrázolta a molekulák térszerkezetét. Az eljárást a nyolcvanas években felváltotta a magmágneses rezonancián (NMR) alapuló spektroszkópia, amely már oldatban (tehát a fehérjék élő közegében) is képes volt felvételeket készíteni a molekulákról. Egyik módszer sem volt azonban tökéletes, mindkettőnek komoly korlátai voltak.