A 2008-as világgazdasági válság idején újra divatba jött az arany mint a befektetők utolsó biztos menedéke, amely ha esik, ha szakad, mindig megtartja értékét. És a nemesfém meg is hálálta a belé vetett bizalmat, értéke kisebb ingadozásokkal azóta is szépen gyarapszik, így tett idén is. Azonban profitabilitásban meg sem közelíti a palládiumot, amely egy év alatt ötven százalékkal lett drágább. Tizenhat éve először unciánkénti (28,34 gramm) ára átlépte az 1000 dollárt, olvasható a The Telegraphban, és ha a trendek folytatódnak – márpedig minden elemző szerint folytatódnak –, akkor hamarosan történelmi rekordot dönthet. 2000 óta először történt meg az is, hogy a palládium drágább lett a vele közeli rokonságban álló platinánál, holott a platina nem helyettesíthető a rokon fémekkel, és a kitermelése is drágább. Az arany egyelőre értékesebb – 1310 dollár unciánként –, de ez az előnye nem biztos, hogy sokáig megmarad.
Általánosságban persze sejthető, hogy mi hajtja egyre feljebb a palládium árát: a növekvő kereslet és a csökkenő kínálat, de ha megnézzük e két faktor hátterét, előtűnik a világgazdaság struktúrájának átalakulása, sőt a globális politika útvesztői is. A fém iránti, egekbe szökő keresletet a dízelautók népszerűségnövekedése váltotta ki. Már több cikkünkben is foglalkoztunk azzal, hogy a dízelmeghajtás terjedését a világ számos kormánya kedvezményekkel igyekezett segíteni a legutóbbi időkig, abban bízva, hogy hatékonyabbak és olcsóbbak lesznek, mint a benzines kocsik. Mára azonban kiderült, hogy ennek ára van: a sokkal nagyobb károsanyag-kibocsátás. Éppen utóbbiak ellen védenek – többé-kevésbé – a katalizátorok, amelyek lelke a palládium.
A CNN-nek nyilatkozó elemzők szerint a világ palládiumigényének 78 százaléka az autóiparból származik. A fémnek – az úgynevezett platinacsoport hozzá igen hasonló, ezüstszínű tagjaival, a platinával, a ródiummal, a ruténiummal, az irídiummal és az ozmiummal együtt – számos egyéb alkalmazási területe is van az ékszergyártástól a tranzisztorok előállításán millió egyéb termék gyártásáig. Minthogy a hidrogén könnyedén átdiffundál a felmelegített palládiumon, a fémet membránként használják a tiszta hidrogén előállításánál. Ugyanezen tulajdonsága miatt esszenciális a palládium az üzemagyagcellák gyártásában, amelyekben a hidrogén és az oxigén reakciója állítja elő az elektromosságot.
Az autógyártás nemcsak a palládium iránti igényt növeli jelentősen. A fosszilis üzemanyagot fogyasztó kocsik katalizátorai mellett az egyre terjedő elektromos autók akkumulátorai is sok olyan fémet igényelnek – legfőképpen kobaltot és lítiumot –, amelyeket korábban nem vagy a mostaninál sokkal kisebb tömegben használtak a járműgyártásban. Hasonlóan az egekbe emelkedett a volfrám árfolyama is, amelyet ugyan manapság egyre kevésbé használnak az izzólámpák készítéséhez, ugyancsak az autógyártásban, továbbá a fúrószárak, a lövedékek és a golfütők gyártásában egyre fontosabb szerephez jut.
A palládiumellátást az teszi kritikussá, hívja fel a figyelmet a Quartz, hogy az ismert készletek nagy része két ország, Oroszország és Dél-Afrika birtokában vannak. Előbbi a világ vezető előállítója, a piac 44 százalékát adja, utóbbi 40 százalékkal a második. Így ők ketten, kitermelésük visszafogása által jelentős hatást képesek gyakorolni a palládiumfüggő fejlett technológiákat igénylő ipari termelésre. Noha jelenleg az egyre bővülő kereslet jelentősen meghaladja a kínálatot, egyes elemzők szerint az ellátás jövőbeli bizonytalansága miatt a palládium tündöklése kérészéletű lehet, minthogy már javában tartanak azok a kutatások, amelyek a palládium más, biztosabban hozzáférhető fémekkel való kiváltását célozzák.
