Két neutroncsillag összeolvadt, és megszülte az új csillagászatot

Nemcsak láttuk, éreztük is a robbanást. A magyar kutatók sem maradhattak ki a korszakalkotó felfedezésből.

Azért érdekes, hogy a hullámokat neutroncsillagok összeütközése váltotta ki, mert egy ilyen jelenséget többféleképpen meg lehet figyelni, a fekete lyukak egyesülését viszont nem. A neutroncsillagok hatalmas felvillanás kíséretében olvadnak egybe. A jelenséget kísérő, a gravitációs hullámok után két másodperccel érkező gammakitörést is sikerült észlelniük a csillagászoknak. A gammakitörés jeleinek két másodperces késése a gravitációs hullámokhoz képest Albert Einstein egy jóslatát is igazolja, mivel bizonyítékot jelent arra, hogy a gravitációs hullámok valóban fénysebességgel terjednek.

Ami a felfedezést tényleg korszakalkotó rangra emeli, az a tény, hogy a gravitációs hullámok vizsgálatával a tudósok egy újabb dimenzión keresztül vizsgálhatják a nagy energiájú történéseket. Mindez a tudomány egy új ágának létrejöttét jelentheti, a sokcsatornás csillagászatét, amelynek lényege, hogy a különféle asztrofizikai jelenségeket gravitációs hullámokban, normál optikai és más elektromágneses tartományokban, például gammafelvillanások (hatalmas energiakitörések) formájában is képesek megfigyelni. Megfigyelhetik az ütközés fényét, szerencsés esetben megállapíthatják az anyagösszetételt, a gravitációs hullámokkal pedig képet kaphatnak a téridő változásairól és az esemény távolságáról. A két neutroncsillag összeütközésének színképében egyébként aranyat és platinát is találtak a kutatók. Ez alátámasztja azokat az elképzeléseket, melyek szerint a vasnál nehezebb atomok jelentős része hasonló ütközések során keletkezett.

A felfedezésből egyébként a magyar kutatók is kivették a részüket. A távirati iroda híradása szerint Frei Zsolt Széchenyi-díjas asztrofizikus és kutatócsoportja 2,5 millió galaxist tartalmazó katalógussal járult hozzá neutroncsillag-összeolvadás helyszínének azonosításához.  Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen működő Eötvös Gravity Research Group (EGRG) kutatócsoport által, többek között Raffai Péter adjunktus és diákjainak alapos munkája nyomán összeállított katalógus a fizikai jellemzőik alapján rangsorolja a galaxisokat. A most észlelt neutroncsillag-összeolvadás esetében, mivel a LIGO nem tudja pontosan meghatározni a gravitációs hullámok forrásának irányát, az ELTE által adott adathalmaz első csoportjában 15 olyan galaxis szerepelt, ahol a tudósok szerint – egyebek között a magas csillagkeletkezési ráta alapján – a legvalószínűbb a gravitációs hullámok keletkezése. Ezt követte egy 83 galaxist tartalmazó második legvalószínűbb kör, amelyben ténylegesen szerepelt az a galaxis is, ahonnan augusztus 17-én neutroncsillag-összeolvadásból származó gravitációs hullámokat észleltek a LIGO detektorai, mondta el az MTI-nek Frei Zsolt.

A legerősebb gravitációs hullámjel a fekete lyukak összeolvadásából adódik, a neutroncsillagok összeolvadását kisebb tömegük miatt nehezebb érzékelni az interferométeres lézerdetektorokkal. Ezért korábban azt valószínűsítette, hogy az első ilyen észlelésre még éveket kell várni. Az augusztusi, viszonylag gyenge jel azonban egy közeli, mintegy 150 millió fényévre fekvő galaxisból származik, ezért a LIGO már most képes volt érzékelni.

A neutroncsillag-összeolvadást kísérő fényjelenségeket azonban csak akkor lehet megfigyelni, ha sikerül azonosítani a galaxist, ahonnan a gravitációs hullám érkezett. Ebben áll a magyar kutatócsoport galaxiskatalógusának a jelentősége. Ha ugyanis a csillagászok tudják, hogy az égbolt egy adott területén milyen galaxisok találhatók, hogy melyek azok, ahol valószínűsíthető egy neutroncsillag-összeolvadás, sokkal gyorsabban képesek felkutatni a forrásgalaxist és megfigyelni az esetleges fényjelenséget. Ebben az esetben több távcsővel, köztük a Hubble űrteleszkóppal is azonosították a gravitációs hullámjel optikai megfelelőjét, és ehhez felhasználták a magyar kutatók galaxiskatalógusát is – hangsúlyozta Frei Zsolt.