Hónapok óta beszélik a csillagászok, hogy nagy dolgok vannak születőben a gravitációs hullámokat vizsgáló detektorok háza táján. A gravitációs hullámok olyan apró fodrozódások a téridő szövetén, amelyeket a tömegek mozgása vált ki. Legegyszerűbben a vízen terjedő apró hullámokként vagy egy kifeszített gumilepedő redőzéseiként gondolhatunk rájuk. Persze azoknál jóval kisebbek. Csak több mint száz évvel a feltételezésük után, tavalyelőtt sikerült bebizonyítani a létezésüket. Akkor két óriási fekete lyuk összeolvadása rázta meg annyira a téridőt, hogy érzékelni tudjuk.
A bennfentesek már augusztus vége óta tudják, hogy a kutatók nemrégiben olyan felfedezést tettek, ami megváltoztathatja a kutatásokat. A hivatalos bejelentésre azonban mostanáig kellett várni. A LIGO Tudományos Együttműködés nevű nemzetközi kutatócsoport hozta nyilvánosságra, hogy először sikerült közvetlenül észlelniük neutroncsillag-összeolvadásból származó gravitációs hullámokat az amerikai lézer-interferométeres gravitációshullám-vizsgáló obszervatórium (LIGO) és olaszországi párja, a Virgo detektoraival, és az ütközést kísérő fényjelenséget is megtudták figyelni mintegy hetven földi és űrtávcsővel. Az augusztus 17-én magyar idő szerint 14 óra 41 perckor észlelt kozmikus jelenség viszonylag közel, a Földtől nagyjából 130 millió fényévnyire következett be. A két, mintegy 1,1 és 1,6 naptömegű, de alig budapestnyi átmérőjű neutroncsillag körülbelül 300 kilométerre közelítette meg egymást, majd egyre gyorsulva, spirális pályán összeütközött, miközben mintegy 100 másodpercen keresztül gravitációs hullámokat keltett – olvasható a LIGO honlapján.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kutatóknak immár ötödik alkalommal sikerült észlelniük a téridő fodrozódásait. Hogy mégis miért különleges ez az ötödik alkalom? Azért, mert a hullámok forrása más volt, mint az első négyé. Először 2015 őszén észleltek olyan hullámokat, melyeket két összeolvadó fekete lyuk bocsátott ki. Majd a rákövetkező három alkalommal is ilyen eseményt sikerült detektálni. Most azonban olyan hullámok érték el az érzékelőket, melyeket két, a napunknál nem sokkal nagyobb tömegű neutroncsillag összeütközése indított útjára egy messzi-messzi galaxisban, 130 millió évvel ezelőtt, akkor, amikor a Kréta földtörténeti kor még éppen csak elkezdődött, és a dinoszauruszok előtt még hosszú és szép jövő állt. Ráadásul ez a jelenség 100 másodpercig tartott a korábban megszokott, a másodperc törtrészéig tartó időtartam helyett.