A kétezres évek elején Abony mellett egy agyagbánya kitermelését megelőző régészeti feltárás közben emberi maradványokra bukkantak a kutatók. A jogszabályok szerint ilyenkor a munkálatokat a feltárás idejére le kell állítani. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetének munkatársai ki is szálltak a helyszínre, és fokozatosan rendkívül jelentős leletegyüttesre bukkantak. Az ásatás 2004 és 2008 között folyt az abony-turjánosdűlői lelőhelyen, a késő rézkor legelejéről származó (i. e. 3700–3600 körül) közel négyszáz objektumot tárva fel. Közöttük voltak azok az úgynevezett többes temetkezések (tömegsírok) is, melyek összesen 48 ember maradványait rejtették. Ezekbe a gödrökbe egyeseket a kor rítusai szerinti tiszteletadással temettek el, másokat pompa nélkül helyeztek nyugalomra. A leletegyüttes tudományos jelentősége önmagában is nagy, hiszen a késő rézkor ezen bevezető fázisából alig kerültek elő eddig tárgyi emlékek. Az akkoriban a Kárpát-medencében élt népesség életéről, etnikai hovatartozásáról szinte semmit sem tudunk.
A holttesteken sok gyógyult heget találtak, de olyan sérüléseket is felfedeztek, amelyeket közvetlenül a halálukkor szereztek az emberek, tehát valószínűleg ezek oltották ki az életüket. Találtak állati és emberi csontokat, amelyeket beleszúrtak az eltemetettek testébe – talán így ölték meg őket –, de sok csecsemő és kisgyerek holttestére is rábukkantak. Mindezek a körülmények arra utalnak, hogy minden szempontból sanyarú lehetett ezen emberek sorsa. Az igazán nagy szenzációt azonban a csontokon talált jellegzetes, egy specifikus fertőzésre utaló elváltozások jelentik.
– A lelőhelyen hét gödörben fordultak elő emberi maradványok. Ezek között találtuk meg azokat is, amelyeken a leprára jellemző csonttani tüneteket fedeztünk föl. Ez azért is megdöbbentő, mert a késő rézkorba vezető átmeneti fázis – úgynevezett probobolerázis korszak – igen kevéssé ismert – mondja Köhler Kitti, az MTA BTK Régészeti Intézetének kutatója. – Általában kevés az ebből az időszakból származó lelőhely, de legfőképpen az embertani kutatások szempontjából legfontosabb temetkezési helyek hiányoznak. A Kárpát-medencéből mindössze három-négy lelőhelyről került elő emberi maradvány, általában egy-két embertől származó leletek. Az abonyi lelőhely így már a feltárt maradványok számában is kitűnik.