Tízezrek rajonganak a rejtélyes orosz katonai rádióért

Van, aki úgy tartja, tengeralattjárókkal, mások szerint földönkívüliekkel kommunikál a „Zümmögő”.

Az orosz mocsárvidék kellős közepén, nem messze Szentpétervártól áll egy óriás vaskapu, amely mindkét irányban hatalmas, áthatolhatatlan falakban folytatódik, mögöttük elhagyatott épületek és rádió-adótornyok meredeznek. A baljóslatú hely még a hidegháború idején keletkezett.

Sokan vélik úgy, hogy innen sugároz az MDZsB rádió, amelynek hivatalosan nincs tulajdonosa, de a hét minden napján huszonnégy órában monoton, tompa zaj hallható a hangszóróból, amelyet néhány másodpercenként megszakít egy kísértethajó kürtjére emlékeztető hang. Hetente egyszer-kétszer egy férfi, máskor női hang olyan nehezen értelmezhető szavakat olvas be, mint „lélekvesztő” vagy „agrárszakember”. Az adás bárhol a világon fogható a 4625 kilohertzen. (Ennek a netes rádiónak a segítségével mi is belehallgathatunk, csak a frekvenciát kell beállítani.)

Mára rajongótábora alakult ki, és több tízezren veszik az adását. A Buzzer (zümmögő) becenevet kapta, és jól illeszkedik két másik titokzatos állomás, a Pip (csipogó) és a Squeaky Wheel (nyüszítő kerék) sorába. A lelkes amatőrök egyikről sem tudják, milyen célt szolgálnak.

A legvalószínűbb magyarázat szerint orosz katonai adóról van szó, bár ezt még senki sem erősítette meg. Elsőként a hidegháborús időszak végéhez közeledve, a Szovjetunió hanyatlása idején kezdett sugározni, és fura módon az összeomláskor nem eltűnt, inkább megerősödött. Ma két helyről szórja az adást: a már említett helyszín mellett Moszkva közeléből is.

Ötletekkel, lehetséges magyarázatokkal tele a padlás: van, aki úgy tartja, tengeralattjárókkal, mások szerint földönkívüliekkel kommunikál. Az is felmerült, hogy atomtámadás esetén elhallgat, és kérdés nélkül automatikus ellentámadásba lendül.

Ez nem is akkora képtelenség, amekkorának elsőre hangozhat. A szovjet időkben kiépítettek egy rendszert, amely a Perimetr, illetve a Dead Hand (holt kéz) nevet viselte. A célja az volt, hogy a politikai és katonai vezetés váratlan megsemmisülése esetén kiadja a válaszcsapást elrendelő parancsot akkor is, ha már senki sincs életben, akinek joga volna ehhez. Így a katonai vezetés megsemmisítése nem teszi elkerülhetővé a válaszcsapást. Sokan vélik úgy, hogy a rendszer ma is üzemel. Maga Vladimir Putyin államfő utalt rá ez év elején, hogy senki sem élne túl egy atomháborút az Egyesült Államok és Oroszország között.

A hagyományos rádiók esetében már az is nehézséget okoz, hogy mondjuk egy magyar kereskedelmi állomást befogjunk a szomszédos országokban, de ha emlékszünk még a Szabad Európára vagy arra, hogy a Kossuth Rádiót idegenbe szakadt hazánkfiai is hallgatták az előző rendszerben, akkor joggal tehetjük fel a kérdést: miért nem lehet minden egyes adót ilyen messzire sugározni?

A megoldás a visszaverődő hullámokban rejlik. A magasabb rádióhullám inkább egyenes vonalban halad, menet közben vagy elvész vagy beleütközik valamibe a horizonton. A rövidhullámú frekvenciák azonban képesek visszapattanni, ugrálni, ide-oda járni ég és föld között, így kilométerek ezreit is megtehetik. Éppen ezért utóbbi rendkívüli népszerűségre tett szert, manapság is használják a hajózás, a repülés és a hadászat terén, hogy így juttassák át az üzenetet földrészeken, hegyláncokon és óceánokon. Alkalmas ugyanis arra, hogy nagy távolságokban is elérje, akiket kell. Olyankor is ehhez a megoldáshoz folyamodhatnak, amikor egy adott műholdrendszer éppen nem üzemel. Ez alapján többen úgy gondolják, a Buzzer az orosz kémhálózat külföldi ágának üzen.

Mások szerint arra is jó lehet, hogy mérje az ellenséges rakéták távolságát, bár az elmélet ellenzői szerint ebben az esetben nem ilyen hangot adna ki, inkább olyat, amely hasonlít egy autó riasztójáéra.

A legvalószínűbb, hogy a zümmögés kettős célt szolgál. Egyrészt jelezi, hogy a frekvencia foglalt, és mások nem használhatják, másrészt feltehetőleg krízishelyzetben használják a világon szétszórt kémhálózat összefogására, mozgósítására és ellátására parancsokkal.

A rádióállomás ez utóbbi képességét tesztelték is, legalábbis Maris Goldmanis rádiómegszállott szerint, aki rendszeres „hallgatója” az adónak. A BBC-nek így nyilatkozott: „2013-ban elhangzott egy parancskód – »135-ös parancs kiadva« –, ami azt vizsgálta, készen áll-e minden egy totális támadásra.”

Ezek azonban mind csak elméletek, senki sem tudja ugyanis, mit és miért sugároz a rádió, valamint hogy az elhangzó utasítások mit jelentenének dekódolva.

Ennek ellenére az adó számos lelkes rádióamatőrnek jelent napi szórakozást, úgy is, hogy valljuk be, a műsorstruktúra nem változatos, és az adásban sem feltétlenül a legújabb slágerek és a vadonatúj toplistás szerzemények hangzanak el.