Több tonna egészséges gyümölcs kerül szemétre naponta

Az ehető zöldségek és gyümölcsök harmada-negyede végzi a kukában csak azért, mert nem tűnik elég szépnek.

A csúnya terményekre specializálódó vállalkozások egyike sem nőtt egyelőre túl nagyra (az Imperfect Food például Seattle-ben nagy sikerként könyvelte el, hogy 200 rendszeres vásárlójuk lett. Ezek a cégeknek ugyanis hatalmas akadályokkal kell megküzdeniük – hűti le kissé a kedélyeket a The Economist. Online cégek révén attól nem kell tartaniuk, hogy a vásárlók kifordulnak az üzletből, amint meglátják az optikailag kihívásokkal küzdő uborkát vagy karfiolt. Ugyanakkor igencsak megnövelheti a működési költségeiket a csökkent minőségű termények folytonos szükségszerű monitorozása, és a már tényleg ehetetlennek ítélendő áru kiemelése. A konvencionális kiskereskedők ugyanis nemcsak a vásárlók elbűvölése érdekében veszik át kizárólag a közízlés szemében tökéletes zöldséget és gyümölcsöt, hanem azért is, mert azok sokáig a polcon tarthatók, nem romlanak meg olyan hamar.

Elliot Rabinovich, az Arizonai Állami Egyetem agronómusa, aki az amerikai mezőgazdasági minisztériumtól nyert kutatási pénzen vizsgálja a kidobott élelmiszerek visszaszorításának lehetőségeit, elmondta az Economistnak, hogy egy ilyen, gyorsan romló áruval kereskedő cégnek sok olyan problémával is meg kell küzdenie, amely a versenytársait nem hátráltatja. Először is nagyon odafigyelve kell beárazni a termékeket (a minőséghez igazodva). Mert az rendben van, hogy a vásárlók felkészültek arra, hogy csúnya lesz, amit kapnak, de ha a második, ugyanannyiba kerülő rendelés sokkal csúnyább, mint az első, annak nem örülnek. A szállítást hatékonyan kell  megszervezni, hogy még romlás előtt odaérjen a zöldség a megrendelőhöz, illetve hogy a költségeket alacsonyan tartsák. Az Imperfect Produce minden papírdobozért 4 dollárt, a házhoz szállításért pedig 5 dollárt számol fel, így kapásból 9 dolláros mínuszról indul a vásárló a helyi közért áraihoz képest. Innen kell elérni az ígért 30-50 százalékos megtakarítást – mert lássuk be, fenntarthatóság ide vagy oda, a legtöbb megrendelőt az olcsóság vonzza.

Paradox módon maguknak a termelőknek sem feltétlenül éri meg eladni a kidobásra ítélt terményeiket. Gyakran túl költségesnek tartják, hogy ezekkel vesződjenek, hiszen el kell különíteni, majd újra osztályozni kell őket (el kell választani a megfelelőt a romlottól), nem a szokásos felvásárlóhoz kell továbbítani, hanem külön fuvarral valahova máshova. A nagyüzemi mezőgazdaság a sok egyforma árut szereti, amely ugyanolyan feldolgozást kíván, így a logisztikai és rezsiköltségek alacsonyak és jól tervezhetők. Aki csúnyácska almákkal kezd, az mindezeket az előnyöket elfelejtheti.

Nem csak ezek a vállalkozások küzdenek a nyugati fogyasztói társadalom élelmiszer-pazarlása ellen, és a mozgalom nincs híján nagy neveknek, az általuk mozgatni képes tőkének. Központi alakja Kimbal Musk, akinek vezetékneve nem véletlen, hiszen Elon Musk öccse. Ő inkább a kulináris területen mozog, de azért ott ül a Tesla és a SpaceX igazgatótanácsában is. Ő mondta el azt a Food Tank jótékonysági szervezet New York-i, élelmiszer-hulladékkal foglalkozó konferenciájának dugig tömött nézőtere előtt – tudósít a Christian Science Monitor (CSM) –, hogy amikor 2011-ben megrendezték az első workshopot, heten jöttek el. „Most viszont egy rendkívüli közösséget alkotunk, akik figyelnek és keményen dolgoznak a probléma megoldásán” – örvendezett Musk.

Az élelmiszer termelőtől a végfelhasználóig vezető útjának lerövidítéséért – és így a kidobott mennyiség letöréséért – küzdő mozgalom valóban igen szépen fejlődik Amerikában. Ma már vállalkozások, kormányzati szervezetek, egyetemi start-upok és persze lelkes civilek tömegei vesznek részt benne. Melissa Goodall, a Yale Egyetem CSM-nek nyilatkozó fenntarthatóságkutatója szerint „egyértelműen jobban tudatában vagyunk ma már a »tömegesség kultúrájának« árnyoldalaival, és a mezőgazdaságunk túltermelésre való hajlamával”. Mondjuk volt mit észrevenni, mert az ENSZ szerint a világon megtermelt élelmiszer harmada megy a kukába. Ennek összértéke 3 billió dollár, és a megtermeléséhez több üvegházhatású gázt kell az atmoszférába pöfögni, mint amennyit az Egyesült Államokon és Kínán kívül bármely ország termel.

Az Egyesült Államok kormánya azt tervezi, hogy 2030-ra felére csökkenti a veszendőbe menő élelmiszer mennyiségét. A ma eladhatatlannak ítélt zöldséget, gyümölcsöt részben a szegényeknek fogják adományozni, részben felülvizsgálják a lejárati dátumokra és a címkék információira vonatkozó szövetségi előírásokat. Sok élelmiszer-ipari cég vállalta, hogy ők is lefelezik a kidobott élelmiszer menyiségét, az egyetemeken szerveződő Food Recovery Network pedig ma már majdnem minden amerikai államban gyűjti a kampuszokon, kollégiumokban felhalmozódó felesleges élelmiszert, amelyet eljuttatnak a helyi élelmiszerbankokhoz. 2011 óta 900 tonnát mentettek meg a kidobástól.

Persze ezek szép kezdeményezések, de félő, hogy érezhető változás csak akkor következhet be, ha az emberek általános fogyasztói magatartása megváltozik. Meg kellene érteniük, hogy a jelenlegi élelmiszer-kereskedelmi szokások, amelyek abból az illúzióból táplálkoznak, hogy a táplálék végtelen mennyiségben és örökké megfizethető áron rendelkezésre fog állni, előbb-utóbb összeomláshoz vezetnek. Csakhogy nem nagyon volt arra példa, hogy az emberiség még az összeomlás előtt felhagyjon a megszokott, kényelmes szokásaival.