Folyékony hidrogén és hélium örvénylő keveréke, valamint futóáramlatok rejlenek a Jupiter felhői alatt – számoltak be friss eredményeikről az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) szakemberei, akik a gázóriás körül keringő Juno űrszonda révén nyertek egyedülálló bepillantást a planéta belső szerkezetébe.
A kutatóknak eddig kevés információjuk volt arról, hogy mi is történik pontosan a Naprendszer legnagyobb bolygójának vörös, barna, sárga és fehér színekben pompázó vastag felhőtakarója alatt.
„A Junót azonban arra tervezték, hogy belessen a felhők alá” – mondta Yohai Kaspi, az izraeli Weizmann Intézet kutatója, aki a Jupiter gravitációs erejének újfajta mérési technikáira alapozva vett részt a kutatásban. A szakemberek hozzátették, hogy szilárd felszín nélküli gázóriás lévén, a Jupiterről csupán körülötte keringve tudnak információkat gyűjteni.
A gigászi bolygót 99 százalékban hidrogén és hélium alkotja. A Juno adatai szerint a bolygó belseje felé haladva a sűrűség fokozatosan növekszik.
A bolygó futó áramlatai, amelyek kapcsolatban állnak a felszínnel, mintegy háromezer kilométerrel buknak a felhőszint alá, és a planéta legbelső részét folyékony hidrogén és hélium keveréke alkotja, amely úgy forog, mintha szilárd test lenne.
A Nature című tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a bolygónak talán magja is van, amelyet forró kőzet és víz alkothat, de ez is folyékony lehet, nem szilárd halmazállapotú. A Juno adataiból továbbá egy kicsi, ám jelentőséggel bíró aszimmetriát mutattak ki a Jupiter északi és déli féltekéjének gravitációs mezeje között, amit a futóáramlatok okoznak.
A NASA Juno űrszondája 2016 júliusában állt sikeresen pályára a gázóriás körül. A főként napenergiával működő járművet a floridai Cape Canaveralból indították útnak, elsődleges küldetése a Jupiter mágneses mezejének felmérése.
A tudósokat különösen az érdekli, mennyi vizet tartalmaz a bolygó, ami döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy a Naprendszeren belül hol született. A Jupiter eredete befolyásolta a többi bolygó kialakulását és pozícióját.
A gigászi bolygó tömege másfél-kétszer akkora, mint a Naprendszer többi bolygójáé együttvéve, ezért úgy gondolják, hogy már a nagyságából fakadó tömegvonzás is segíthetett megvédeni a Földet az üstökösök és aszteroidák becsapódásaitól.
