Nagyhatalmi praktikák és az 1956-os forradalom

A Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége által 1956. október 23-ra meghirdetett tüntetés -amit a pártvezetés először betiltott, majd mégis engedélyezett – általános rendszerellenes tömegdemonstrációba, majd az elnyomó kommunista rendszer elleni össznépi felkelésbe torkollott. A Budapesten kitört magyar forradalom váratlanul érte a nyugati nagyhatalmak államvezetését. A magyarországi események súlyos dilemma elé állították a „rab nemzetek felszabadítását” korábban meghirdető Eisenhower-adminisztrációt, ám a kulisszák mögötti lázas diplomáciai egyeztetések az első pillanatoktól fogva nyilvánvalóvá tették, hogy -az általános reménnyel szemben- a Nyugat nem fog beavatkozni a magyar nemzetnek a kommunista diktatúra ellen vívott szabadságharcába.

Szovejt T-54-es harckocsik Budapesten, a forradalom leverése után Forrás: Fortepan

Kilőtt szovjet harckocsi a Nagykörúton   Fotó: Fortepan

Emiatt mind a londoni, mind pedig a párizsi kabinet abban volt érdekelt, hogy minél tovább húzza-halassza a magyar kérdés napirendre tűzését a világszervezet előtt.

Úgy ítéljük el Moszkvát, hogy közben ne sértsük meg nagyon

A Foregin Office, vagyis a brit külügyminisztérium azt az Anthony Eden miniszterelnökkel előzetesen egyeztetett válaszjavaslatot küldte Dulles amerikai külügyminiszternek, hogy a magyar kérdést ne a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésén, hanem az ENSZ november 12-i éves rendes közgyűlésén terjesszék elő. 

Hruscsov (fehér kalapban) Nixon, Eisenhower alelnöke társaságában  Fotó: AFP

A brit és a francia kormány egyaránt abban bízott, hogy ezzel sikerül annyi időt nyerniük, hogy november 12-ig a magyar kérdés talán „magától” is megoldódjon, cinikusan még azt az opciót is bekalkulálva, hogy mire sikeresen befejeződik az Egyiptom elleni brit – francia – izraeli villámháború, addig esetleg maga a szovjet fegyveres erő tesz majd pontot a magyar forradalom ügyének végére. Minek után a brit és a francia kormány Dulles október 26-i megkeresése ellenére sem fedte fel az Egyiptom elleni hadművelet tervét, így kénytelen volt belemenni a Biztonsági Tanács október 28-i rendkívüli összehívásába.

Kilőtt szovjet nehézharckocsi ágyúja a budapest utcán   Fotó: Fortepan/Nagy József

 De kiderült, hogy a washingtoni külügyminisztériumban sem eszik olyan forrón a kását, mivel Dulles bizalmasan megüzente brit kollégájának, Selwyn Lloyd külügyminiszternek, hogy arra számít, lesz lehetőségük a színfalak mögött titokban tárgyalni a szovjet diplomatákkal, ami „a magyarországi helyzet javulását eredményezheti”. 

                                   Selwyn Lloyd brit külügyminiszter                                             Fotó: Library of Congress; P&P /  Warren K. Leffler

A Biztonsági Tanács összehívását kezdeményező Egyesült Államok, valamint az ebben csak kényszeredetten résztvevő Nagy-Britannia és Franciaország diplomatái egészen a második magyarországi szovjet intervenció, a november 4-i, a szabadságharcot leverő „Forgószél” hadművelet megindításáig folyamatosan egyeztettek a színfalak mögött.

A magyarok alaptalanul bíztak a nyugati támogatásban  Fotó: Fortepan

 A három nagyhatalom azt a közös taktikát követte, hogy lehetőség szerint „diszkréten” úgy ítéljék el a Szovjetuniót, hogy közben ne sértsék meg, illetve ne haragítsák magukra visszafordíthatatlanul a Kremlt. 

A nyugati közvéleménynek szánt hangzatos nyilatkozatok ellenére mindvégig szigorúan ezt a taktikát követték a kulisszák mögött. 

A nyugati nagyhatalmak ugyanis semmilyen módon sem szerették volna kockára tenni az 1955-ös osztrák államszerződés aláírása óta a két katonai tömb között elkezdődött enyhülési folyamatot, amihez még a magyar szabadságharc akítv támogatása is túl nagy árnak látszott számukra.

Moszkva szabad kezet kap

A nyugati nagyhatalmakkal szemben, a szovjet államvezetést már sokkal kevésbé érte váratlanul a kommunista rendszer elleni magyar felkelés. A KGB vezetője, Mihail Szerov hadseregtábornok 1956 kora nyarától pontos jelentéseket küldött a szovjet pártvezetés számára a rendszerellenes ellenzéki mozgolódásokról, valamint a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezetőségén belül formálódó válságról. 

Ivan Szerov, a KGB elnöke  Fotó: Getty/Terry Fincher

Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára azonban nem értette meg a magyarországi erjedés valódi okait, amelyet pusztán csak az MDP-n belüli vezetői válságnak tartott, és amit a gyűlölt diktátor, Rákosi Mátyás főtitkár június 18-i menesztésével gondolt orvosolhatónak. 

Ezzel azonban a válság nem oldódott meg, hanem tovább eszkalálódott és az október 23-i forradalom kirobbanásába torkollott. 

Szovjet tisztek Budapest utcáin  Fotó: Fortepan

Október 29-én Eisenhower elnök legnagyobb megdöbbenésére kitört a szuezi háború is, ami váratlanul érte Washingtont. Szövetségeseinek felelőtlen egyiptomi katonai kalandja miatt az Egyesült Államok számára október 29-től a közel-keleti válság rendezése lett az első számú külpolitikai prioritás. 

Ahhoz azonban, hogy Eisenhower szabad kezet kaphasson a szuezi válság rendezésére, a Kreml urai előtt tisztáznia kellett az Egyesült Államok viszonyát a magyarországi forradalomhoz. 

Budapesti utcakép a szovjet invázió napjaiban  Fotó: Fortepan

Október 30-án az Egyesült Államok moszkvai külképviseletének vezetője, Bohlen nagykövet azt szigorúan bizalmas üzenetet továbbította Dmitrij Sepilov szovjet külügyminiszternek, hogy az Egyesült Államok változatlanul érvényesnek tekinti a jaltai rendszert, és semmilyen módon sem kíván beavatkozni a szovjet befolyási övezeten belüli konfliktusok megoldásába, elismerve ezekben Moszkva primátusát. 

A szabadságharc ügye elbukott a nagyhatalmi reálpolitikán  Fotó: Fortepan

Aligha tekinthető véletlennek, hogy Eisenhower elnöknek e Moszkva számár „megnyugtató” titkos üzenete után október 30-án határozta el a Politbüro, vagyis az SZKP elnöksége Nagy Imre kormányának eltávolítását, továbbá a magyar forradalom fegyveres leverését célzó második katonai intervenció, a Forgószél kódnevű hadművelet megindítását. 

A szabadságha ugyan elbukott, de végzetes sebet ütött a kommunista rendszeren Fotó: Anders Engman

Ezzel a kocka pedig végleg el lett vetve; a Kreml ugyanis pontosan tudta, hogy a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja magyaroknak sugárzott hamis buzdításai ellenére, a Nyugat lábhoz tett fegyverrel fogja végignézni a magyar szabadságharc eltiprását, egyszerűen azért, mert nem is tehet mást.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcban:

• a felkelők, illetve a Nagy Imre-kormány egyaránt azt remélte,
• hogy a nyugati nagyhatalmak védelmet fognak nyújtani az ország számára a szovjet fegyveres beavatkozással szemben,
• vagy Magyarország semlegességének nemzetközi elismerésével,
• vagy pedig szükség esetén katonai támogatás nyújtásával,
• de ennek nem voltak meg a reálpolitikai-nagyhatalmi feltételei,
• mert a nyugati hatalmak aktív beavatkozása egyenértékű lett volna a teheráni-jaltai rendszer felmondásával,
• ami egy nukleáris világháború kitörését is kockáztathatta volna.