A tengerben töltött 31 napról és felfedezéseiről mesélt a kutató

A fiatal oceanográfus a családi kötelékekről, a víz alatti tapasztalatairól és az élet kalandjairól beszélt.

Mivel a lenn töltött idő lehetőséget adott rá, az állatok hozzászoktak az emberekhez: addig csak átutazóban úsztak el az Aquarius mellett, most elkezdtek megállni. Egy példány a misszió mind a 31 napja alatt ott körözött az emberek körül. Így a harmincegyedik nap nem is a rekord felállításról szólt, hanem ez ember és az óceán kapcsolatáról – mondja Cousteau.

A 31 nap nemcsak a kalandról szólt: a folyamatos lent tartózkodás eredményeként háromévnyi tudományos munkát végeztek el egyetlen hónap alatt. Részletesen tanulmányozták a korallokat, planktonokat, és a legkülönfélébb eszközökkel nyertek információt ezeknek az élőlényeknek a viselkedéséről és természetéről. Külön figyelmet szenteltek a ragadozók és a zsákmányállatok viselkedésvizsgálatának. A cápákat és a fűrészes sügéreket is tanulmányozták olyan viszonylatban, ahogy előtte soha nem láthatták őket. A két faj ugyanis néha remekül megfér egymással anélkül, hogy megzavarná a másikat.

A kutatók különleges kamerával dolgoztak a víz alatt, mely húszezer képkockát rögzített egyetlen másodperc alatt, így olyan eseményeket is figyelemmel kísérhettek, amelyek szabad szemmel egyáltalán nem volnának láthatók. A kamera kezelése persze néha nem volt egyszerű, hiszen alapvetően nem az óceán mélyére tervezték, de a segítségével olyan elképesztő viselkedési formákat is képesek voltak rögzíteni, visszanézni és tudományosan analizálni, mint hogy egy tengerfenéken élő sáskarák 0,3 másodperc alatt próbálja elkapni a prédáját. Ez gyorsabb, mint egy 22-es kaliberű golyó sebessége a lövést követően. Több hasonló természeti érdekességet sikerül lencsevégre kapni, kezdve a karácsonyfaféreg szinte láthatatlan visszahúzódásától egészen addig, ahogy egy apró hal éppen homokot köp ki a tengerfenéken.

Az egyik legfantasztikusabb dolog Cousteau szerint mégis az volt, hogy mind a 31 nap alatt volt net az Aquariuson, így végig kapcsolatban voltak a külvilággal, a szeretteikkel, és azonnal meg tudták osztani az eredményeiket, tapasztalataikat a tenger mélyéről. Az oceanográfus még előadásokat is tartott: mindennap több tízezer diáknak mutatta be a tenger mélyén készített fotókat és osztotta meg a tapasztalatait.

Előadása befejező részében Fabien Cousteau arról az álmáról is mesél, hogy idővel a tudás és a kalandvágy elvezethet odáig, hogy víz alatti városokban élhetünk. Nagyapját idézi, aki szerint az emberek megvédik azt, ami fontos számukra. „Semmi sem lehetetlen, csak álmodozni kell, kreatívnak lenni, mert mindnyájunknak szüksége van igazi kalandra, hogy a legsötétebb időkben is csodákat alkothassunk.”