– Ehhez azonban nagyfokú érettségre van szükség.
– Az „iskolakészségnek” sok kritériuma van, amelyet az óvodák az utolsó évben vizsgálnak is. Akiket még éretlennek találnak, azoknak a pedagógiai szakszolgálatban a nevelési tanácsadás keretében nyújtanak segítséget. Ezt fontos tehát észrevenni, szülőnek, óvodapedagógusnak egyaránt, mert ha nem érett még a gyermek, akkor nagyon sok kudarcot fog megélni, ami tovább rontja majd fejlődési esélyeit, teljesítményét, és következményesen lelkileg is megterheli, akár érzelmi és viselkedésproblémák, zavarok is jelentkezhetnek.
– Új élethelyzet, megfelelési és teljesítménykényszer – ezekkel az érzésekkel valószínűleg az iskolában fog komolyabban találkozni a gyermek. Mi a helyes szülői magatartás?
– Úgy látom, és ezt az utánkövetéses kutatásom tapasztalatai is megerősítették, hogy sajnos nem először fog ezekkel az érzésekkel találkozni az iskolás gyerek, mert ezek már óvodáskorban is megjelennek a gyerekek többségénél. A társadalmi és szülői elvárások nyomása alatt a gyermek megnyomorodhat, állandó feszültség jellemzi, szorong, készenlétben áll, szinte várva a negatív visszajelzéseket, kudarcokat. Nem teszünk jót a gyerekkel. Ne a teljesítmény legyen a fontos, az úgyis jön magától, ha a gyermek szerető, elfogadó és lehetőségeket nyújtó környezetben nevelkedik, és rendben vannak a tanuláshoz szükséges képességei is. Ezt egyébként szintén ki kellene szűrni – ez az úgynevezett tanulási zavar veszélyeztetettség – már az óvodában, és specifikus terápiában részesíteni a gyermeket.
– Mi a helyzet a különórákkal? A szülők gyakran úgy érzik, akkor vizsgáznak jól szülőként, ha különórákra viszik a gyermeket.
– Fontos, hogy csak annyit követeljünk a gyermektől, amennyire képes, amit örömmel, nem túl nagy megterheléssel produkálni tud. Sokkal fontosabb, hogy élvezze magát a tanulást, a tudás örömét, a felfedezések izgalmát, hogy szeressen iskolába járni, legyenek barátai, szívesen vegyen részt az iskola életében. Nem kell rögtön mindenféle különórával meg nyelvórákkal túlterhelni, ráér az később is. Lényeg az öröm, a kapcsolatok, a testi-lelki egészség. Az iskolában elsőben tilos osztályozni, de sajnos mindenféle körmönfont módokon (például varangyos béka az egyes, tündér az ötös) mégis értékelnek a tanítók, amit nem tartok jónak. És a szülő se ezeket figyelje, hogy hány tündér és hány varangy, mert nem ezen múlik a dolog, hanem azt, hogy jól érzi-e a gyerek magát vagy sem. Emellett pedig tartsunk szoros és jó kapcsolatot az iskolával, a tanítóval.
