A kiválasztott képek felettünk keringek. Van köztük olyan, amely barlangrajzokat, az Apollo–8 űrhajósait, a kínai Nagy Falat, a gőzmozdonyt, egy atombomba robbanását ábrázolja. De megtalálhatók rajtuk gázálarcos, első világháborús katonák és egy vérfoltos viktoriánus korabeli műtő is.
Természetesen nem ez az első eset, hogy az emberiség képeket küld magáról az űrbe. Az 1970-es évek elején a Jupiterre tartó Pioneer–10 és a Szaturnuszra készülő Pioneer–11 is vitt magával egy-egy vonalas rajzot egy meztelen férfiról és nőről. A férfi kezét üdvözlésre nyújtja, alatta pedig egy ábra található a Naprendszerünkről, amelyen megjelölték az űrhajó származási helyét is.
A két Voyager szonda – mindkettő működik még 35 év után is – egy sokkal ambiciózusabb üzenetet hordoz a Földről a csillagközi térben: hangüzeneteket egy aranylemezbe karcolva, és utasításokat arról, hogyan kell azokat lejátszani. Ha egy földönkívüli lény „kezébe” kerül, hallgathat mennydörgést, bálnahangokat, köszönést 55 nyelven, illetve Bach, Beethoven, Sztravinszkij zenéjét, sőt még Chuck Berry Johnny B Goode-ját is.
A Pioneer és Voyager üzenetei fennkölt próbálkozások voltak arra nézve, hogy kommunikáljunk más civilizációkkal, tudassuk velük, mi is itt vagyunk. Mondhatnánk, egyfajta képeslapok. De Paglen szerint a The Last Pictures projekt esetében másról van szó. Míg a Voyager csapata megpróbálta őszintén elmagyarázni a Földön kívülieknek a földi életet, addig a The Last Pictures projekt készítője nem számít rá, hogy valaha megtalálják a munkáját.
Felmerül hát a kérdés, akkor mi értelme volt elkészíteni? Paglent az emberek jövővel való furcsa, ellentmondásos viszonya motiválta: igen nehéz „bármilyen kapcsolatot kialakítanunk a jövővel, sőt el sem tudjuk képzelni az evolúciós vagy geológiai időt, mégis tudjuk azt befolyásolni” – magyarázza Paglen. Elég csak a nukleáris hulladékra, a klímaváltozásra vagy egy geostacionárius műholdra gondolni. Olyan dolgokat hoztunk létre – szinte véletlenül –, amelyeknek messze a kozmikus időben lehetnek hatásai, jóval az emberiség élettartamán túl, vagyis bizonyos értelemben megváltoztattuk a távoli jövőt.
