A kutatás-fejlesztés finanszírozásában tehát újra nőtt a vállalkozások és tovább emelkedett a külföldi források aránya, az állami költségvetés szerepe pedig kisebb lett. 2014-ben a vállalkozásoktól származó 213 milliárd forint az összes ráfordítás 48 százalékát tette ki, ami 1 százalékos emelkedés az előző évihez képest, miközben az állami források 36 százalékos aránya 34 százalékra mérséklődött. A külföldi források aránya szintén 1 százalékkal, 18 százalékra nőtt. Tíz évvel korábban, 2004-ben a vállalkozások még a ráfordítások alig több mint egyharmadát finanszírozták. Míg az üzleti szféra az utóbbi tíz évben megháromszorozta, a külföld pedig megnégyszerezte a kutatás-fejlesztésre fordított összeget, addig az állam csupán másfélszeresére növelte az erre a célra fordított forrást.
Az adatok szerint a kutatás-fejlesztésen belül a kísérleti fejlesztésre fordított összegek részaránya folyamatosan emelkedik, ugyanis a területen legdinamikusabban fejlődő vállalkozási szektor döntő részben (66 százalék) ilyen fejlesztéseket végez. Tíz évvel korábban még csupán az összes ráfordítás 35 százalékát költötték kísérleti fejlesztésre, míg 2014-ben már az 52 százalékát. A vállalkozások alkalmazott kutatásra és különösen az alapkutatásra – mint közvetlenül nem hasznosuló K+F-tevékenységre – számottevően kevesebbet fordítanak. Ezzel ellentétben az államháztartásban és a felsőoktatásban a ráfordítások több mint felét az alapkutatásokra költötték, a kísérleti fejlesztés aránya csupán 16, illetve 11 százalék volt. Az alapkutatás elsősorban a tudományterület elméleti síkon felvetődő kérdéseire, problémáira keresi a választ. Az alapkutatás jellemzője, hogy összefüggéseket, jellemző törvényszerűségeket fogalmaz meg. A kísérleti fejlesztés ezzel szemben olyan, a kutatásból és gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások bevezetése.
