A kutatók úgy vélik, hogy két fő eredményt hozott a kutatás. Az egyik, hogy a kutyák agyában is találtak a fajtársak hangjára érzékeny területet, ráadásul körülbelül ugyanott is helyezkedik el, mint az emberi agyban. A vizsgálatban résztvevő alanyoknak (kutyáknak és embereknek) érzelemmel teli hangokat közvetítettek – morgás, vad vakkantás, nyüszítés, sírás, játékos vakkantás, nevetés –, és azt nézték, hogyan hat az érzelmi töltet változása a kutyákra és az emberekre.
A másik kulcseredmény az, hogy a kutyák agya az emberéhez nagyon hasonlóan dolgozza fel az érzelmi információkat. Ha az érzelem pozitívabb, körülbelül ugyanaz a korai hallókérgi agyterület reagál érzékenyebben embernél és kutyánál is, függetlenül attól, hogy ember- vagy kutyahangot hallanak – mondta Andics Attila. A kutatók úgy vélik, a két faj közötti kommunikáció sikerét nagyban segíti, hogy azonos agyterületek hasonlóan reagálnak a hangok érzelmi töltetére.
A kutyák teszteléséhez nélkülözhetetlen volt, hogy az emberekhez hasonlóan mozdulatlanul feküdjenek az MRI-készülékben. Gácsi Márta etológus, a kutatócsoport munkatársa erre olyan tréninget fejlesztett ki, amely az úgynevezett modell-rivális technika egyes elemeit alkalmazza. Ez annyit jelent, hogy míg egy tapasztaltabb kutyát dicsértek, jutalmaztak a mozdulatlan hasalásért a szkennerasztalon, egy másik, tapasztalatlanabb kutya az asztal mellől figyelhetett és így hamarosan már alig várta, hogy ő lehessen a következő.
A kutatók megmérték a kutyák és az emberek agyi aktivitását, miközben összesen csaknem kétszáz, a nyüszítéstől és zokogástól egészen a játékos csaholásig és nevetésig terjedő kutya- és emberi hangot közvetítettek nekik. Megfigyeltek különbségeket is: az ember hallókérgi területeinek csak három százaléka aktiválódik erősebben a nem élőlénytől származó zajokra, míg kutyáknál ez az arány 48 százalék. Tehát az emberi hallókéreg szinte teljesen az emberhangokra optimalizálódott, a kutyáé ennél sokkal heterogénebb – fogalmazott Andics Attila.
