Az egyik nagy rejtély, amely foglalkoztatja a kutatókat, az, hogy miért rendelkeznek a pandoravírusok olyan sok génnel. Még alá nem támasztott feltevésük az, hogy a dns-re mint örökítőanyagra támaszkodó óriásvírusok valójában élő, sejtfelépítésű elődök „összezsugorodott leszármazottai”. A kutatók hosszú ideig vitatkoztak arról, vajon az élővilág részének számítanak-e a génekkel igen, ám sejtszerkezettel nem rendelkező vírusok.
Amerikai tudósok nemrégiben kimutatták, hogy az elsősorban genomméretük miatt óriásnak nevezett vírusokban megtalálhatók bizonyos ősi fehérjestruktúrák, amelyek jelen vannak minden földi élőlényben. Egyebek között megállapították, hogy az élő szervezetekben fellelhető legősibb fehérjeburkok közül számos az óriásvírusokban is megvan, ami újabb bizonyítékul szolgál arra, hogy ezek a vírusok az élet szövetébe ágyazódtak. A kutatók ennek alapján az élet fáját négy nagy ágra osztották: baktériumokra, archeákra, eukariótákra és óriásvírusokra. Francia kollégáik szerint elképzelhető, hogy olyan új gigantikus vírusokra bukkanhatnak még, amelyek jellemzői elmossák az élőlények és a vírusok közötti határvonalat.
