A szupervulkánok kürtőjének hatalmas nyomását és hőmérsékletét a grenoble-i Európai Szinkrotron Sugárzási Létesítményben (ESFR) modellezték. Szintetikus magmát öntöttek egy gyémántkapszulába, és hatalmas energiájú röntgensugarakkal fűtötték belülről, hogy megfigyelhessék, a kritikus hőfok elérésekor milyen változás történik.
A kísérlet megmutatta, hogy a szilárd kőzet magmává olvadása olyan nyomással jár, amely a magmakamra fölötti tíz kilométer vastag földkérget is képes átszakítani. A magma behatol a repedésekbe, így végül eléri a felszínt, és ahogy emelkedik, olyan hatalmas erővel tágul, hogy robbanást idéz elő – magyarázta Carmen Sanchez-Valle, a kutatás egyik résztvevője.
A Nature Geoscience-ben ismertetett másik kutatás során a Genovai Egyetem Luca Caricchi vezette tudóscsoportja matematikai modell segítségével magyarázta meg a szupervulkánok és a közönséges tűzhányók közötti különbségeket. Kimutatták, hogy ha az utóbbiak „hiperaktív” módon működnek, idővel „alvó\" szupervulkánokká válhatnak.
