– Kissé sarkított a kérdés, de akkor rendszeres mozgás, sporttevékenység mellett egy egészséges embernek nem is lenne szüksége szabadnapra, szabadságra?
– De, a szabadság nagyon fontos és a pihenőnapok is. Kell a szervezetnek az, hogy kiszakadjon a munkával töltött mindennapokból. Persze markáns különbségek vannak személyiség és személyiség között. Egy fiatal, jó körülmények között, az álommunkahelyén dolgozó, egészséges embernek valószínűleg kevesebb szabadnapra van igénye, mint egy olyan személynek, aki bizonytalan körülmények között, a megélhetéséért dolgozik, családja van és több évtizede „nyomja az ipart”. És fontos, hogy minden évben legyen egy hosszabb ideig tartó szabadság is. Ennek a legfontosabb funkciója, hogy az ember teljesen ki tudjon kapcsolni, mentálisan és érzelmileg is a munkahelyi stresszből.
– Mégis mennyi legyen ez a hosszabb szabadság? Ha jól sejtem, nem egy hétre gondol
– Ez főleg a szervezet átállási idejétől függ, ami szintén személyfüggő. Aki 1-2 nap alatt el tudja engedni a munkát és belefeledkezik a pihenésbe, annak elég lehet 10 nap. De van, akinek 3-4 nap elteltével is még a feladatokon jár az esze, neki legalább két hétre érdemes szabadságra mennie.
– Egy ilyen kéthetes nyaralás kellő muníciót ad arra, hogy a következő évet végignyomjuk a munkahelyen?
– Általában igen, persze ez a minimum. Az ideális 3-4 hét lenne, de ezt, azt hiszem, kevesen engedhetik meg maguknak.
A stressz leghatásosabb ellenszere a mozgás
– Mi az, ami számít egy munkahelyen a stressz szempontjából?
– Nagyon fontos a kiszámíthatóság, a biztonság. Ha ez nincs meg, ha mindennap azon kell aggódni, hogy ma miért fognak leszidni, jövő hónapban is meglesz-e a munkahelyem, akkor alapban igen komoly mértékű stressznek vagyunk kitéve. A másik fontos dolog az elismerés, melyet két részre bonthatunk, anyagi természetűre, hogy kapunk-e annyi fizetést, ami a befektetett energiánkat ellensúlyozza, a másik pedig az érzelmi, erkölcsi elismerés, tehát elismerik-e, amikor jól végezzük a munkánkat? Ez utóbbi fontosságát sajnos sok munkáltató alábecsüli, pedig a dicséret, a jó szó nagyon hatásos stresszlevezető és motiváló faktor. Mindezek mellett természetesen a munkakörülmények, a kollégák és a főnökök is befolyásolják a légkört és ezzel együtt a bennünket érő stressz-szintet.




