Az új médiumok és az új kommunikációs kultúra új szakadékokat hoz létre: azok között, akik hozzáférnek az új technológiákhoz és azok között, akik kevésbé vagy egyáltalán nem. Így élesebbé válik a korosztályi különbség is: az idősebbek sokkal kevésbé érzik kompetensnek magukat az új médiakörnyezetben. A 60 év feletti korosztályra általában jellemző, hogy az új eszközöket nehezebben szokják meg, fenntartásokkal fogadják el, helyenként feleslegesnek érzik. A saját szocializációjukból következően, a maguk életritmusában nem is érzik feltétlenül szükségesnek, hogy mindig elérhetők legyenek, hogy játékokat töltsenek le, videókat nézzenek, vagy állandóan hírt fogyasszanak, a leveleiket ellenőrizzék. Ez ugyanakkor a kívülmaradás érzését válthatja ki, kompetenciaproblémát okozhat számukra. Nem egy médiakutató hívja fel a figyelmet arra, hogy a fiatalok az új médiatechnológiák problémamentes, kompetens használatával átveszik a „hozzáértő” szerepét az idősebbektől, ezzel új társas kultúrát hozva létre – fejtette ki Aczél Petra.
A villámgyors, újmédia-kommunikáció azonban nem készít fel kielégítően a személyes jelenléten alapuló társas helyzetekre. Amint a BCE docense rámutatott: egészen másképp viselkedik a kommunikáló fél, hogyha névtelen maradhat, ha elleplezheti kilétét, hiszen így „nem viszi a bőrét a vásárra”. Más dinamikák uralkodnak a szemtől szembeni beszélgetésben, amelyben önmagunkat is megfigyelő kölcsönös igazodási folyamat zajlik. Ennek sikeres és jó benyomást keltő kivitelezéséhez a családban, az iskolában, a szocializáció során elsajátított társas készségek szükségesek.
