A beharangozó mondatunkban máris van két kijelentés, amely magyarázatra szorul. A „sosem látott\" nem azt jelenti, hogy nem is volt ilyen. A számítások szerint átlagosan negyvenévente történik hasonló esemény, csak korábban nem volt annyi távcsövünk, és nem volt olyan fejlett technikánk, hogy észrevegyük ezeket az eseményeket. A másik a 34 ezer kilométer, mert sok helyen 27 700 km olvasható. Mindkét szám igaz, de az első a bolygónk középpontjától számított, a másik pedig a földfelszín feletti távolság, ezért a földsugárnyi különbség.
A 2012 DA14 jelű kisbolygót 2012. február 23-án fedezte fel egy amatőr csillagászokból álló kutatócsoport, akik a spanyolországi La Sagra Obszervatóriumban felállított, 45 centiméteres, automatizált távcsövekkel vadásznak gyors mozgású égitestekre. A 19 magnitúdós aszteroida ekkor már egy héttel túl volt február 16-ai, 2,6 millió kilométeres földközelségén. Mivel az első számítások azt mutatták, hogy keringési ideje majdnem pontosan 1 év, sejteni lehetett, hogy 2013-ban ismét megközelít minket. A 366 napos keringési idő miatt eleinte az is felmerült, hogy egy korábbi űreszköz Nap körüli pályára állt rakétafokozatáról van szó, de a 10 fokos pályahajlás és a túl nagy méret kizárta ezt a lehetőséget. Ennek ellenére bizonyos, hogy a 2012 DA14 szoros kapcsolatban van a Föld–Hold rendszerrel, időnként talán bolygónk ideiglenes kísérőjévé is válik.
A legkisebb, 27 700 km-es távolságot február 15-én, magyar idő szerint 20 óra 24 perckor éri el az égitest, akkor azonban hazánkból még nem lesz látható. A közelítés geometriája miatt a kisbolygó szinte pontosan délről észak felé halad, és még a horizontunk alatt fog tartózkodni. Sokat azonban nem kell várnunk, a szikla 11 perc múlva éri el a horizontot, és percenként majdnem 1 fokot emelkedik. A sűrűbb légrétegeket leküzdve nagyjából este 9-től lesz jól megfigyelhető a Virgo és a Coma Berenices csillagképek határán. Ekkor fényessége még semmit sem csökken a maximális közelítéshez képest, egy 7,5-8 magnitúdós csillagocskát láthatunk majd rohanni az állócsillagok között. Ez szabad szemmel még nem látható (2029-ben lesz olyan is), de már a legkisebb távcső is megmutatja a gyakorlatilag folyamatosan mozgó égitestet. Nem kell tehát várnunk, hogy elmozduljon, valós időben láthatjuk haladni a csillagok között, ami egészen különleges élmény.
Derült idő esetén az alábbi helyeken nézhető csillagászok segítségével az esemény: