Tágabb értelemben vett hazánk, a világegyetem megismerése kulcsfontosságú az emberiség jövője szempontjából. A globalizáció, a globális felmelegedés és a lokális lehűlés, valamint a gazdasági világválság újabb és újabb kihívások elé állítja az emberiséget a világűr békés megismerése terén. Különösen tisztában vannak ezzel a hazai csillagászok és csillagászkodók, akik az elmúlt télen (illetve még nem múlt el – a szerk.) azzal szembesültek, hogy az optikai tartományban végzett észleléseknek végképp befellegzett. Az Időkép legfrissebb, 7200 napos előrejelzése szerint hazánkban nem várható a felhőzet felszakadozása. Új csapásokat kell választani! Szerencsére ezek a csapások már régóta léteznek, sőt nem is csapások, hanem kétszer kétsávos autópályák. Csak fel kell hajtani rájuk.
Most úgy tűnik, az optikai zsákutcából két út vezet kifelé: ez pedig nem más, mint a tömegek számára is elérhető olcsó rádiótávcsövek és neutrinótávcsövek piaca. A fejlesztésnek óriási lökést adott, hogy végre sikerült értelmes jeleket fogni egy idegen égitestről, a Vénusz bolygóról. A SETI kutatói először azt hitték, hogy a szovjet Venyera-program során az egyik leszállóegységben véletlenül bekapcsolva felejtettek egy Sokol rádiót, az alaposabb elemzés azonban rámutatott, hogy egy ma is viruló technikai civilizáció jeleit sikerült fogni, majd hamarosan megfejteni. Mint kiderült, a vénuszlakóknál virágzik a rádió- és neutrínótávcső-kereskedelem, mi több, az ottani amatőrcsillagászok között egészen mindennaposak ezek az eszközök. Nem is ismernek más távcsőfajtákat, hiszen a Vénuszon állandóan borult az ég.
A kapcsolatfelvételre gyorsan reagáltak a hazai távcsőforgalmazók is. A napfogyatkozásnéző szemüvegek óta nem nyilvánult meg akkora érdeklődés egyetlen távcsőfajta iránt sem, mint az újonnan kifejlesztett rádiótávcső binokulárok esetében. Az Első Magyar Pest-Budai Messzelátó Kft. máris piacra dobta a 7×5000-es kezdőtípust, mely nem más, mint két 7×-es nagyítású, 5000 mm átmérőjű parabolaantenna, melyhez tartozékként egy fejhallgatót is mellékel a forgalmazó. A NASA fejlesztői kiderítették, hogy nagyjából ez a kézben tartható rádióbinokulárok felső mérethatára. Ennél nagyobb nagyítású vagy átmérőjű rádióbinokulárokhoz már mindenképp állványt kell használni. A célnak nagyon jól megfelelnek a közismert, NDK gyártmányú fa fotóállványok.
A megfigyelések másik, kényelmesebb módja a neutrínótávcső. Nincs másra szükség, csak egy jó mély gödörre, meg jó sok vízre, amit bele kell ereszteni a gödörbe. Az észlelő leszáll a mélybe, beül egy gumicsónakba, majd várja a neutrínók kopogását. A neutrínótávcsövek terén az olasz tulajdonú Vincenzo Neutrino és Társa jelenleg piacvezető a Kárpát-medencében. A cég nagy űrméretű gödröket forgalmaz, a hozzá való vizet pedig a vezetékes hálózatból nyeri. Kezdő észlelők számára a legkisebb távcsövük 1 250 000 iccés (azért iccében adják meg a távcsövek paraméterét, hogy a vásárlók utánanézzenek ennek a régi mértékegységnek).
Az egyszerűen kezelhető, olcsón beszerezhető műszertípusok minden bizonnyal forradalmasítják a csillagászatot. Jó hallgatózást kívánunk!
