A csillagok túlnyomó többsége nem magányosan, hanem csillaghalmazokban keletkezik, mégis a máig felfedezett mintegy 900 exobolygó közül mindössze négyet sikerült nyílthalmazban felfedezni. Egy, a Jupiternél is nagyobb planétára a Hyadokban, két Jupiter-szerű bolygóra a Praesepében (M44, Jászol), egy legalább tízszeres Jupiter-tömegű gázóriásra pedig az NGC 2423-ban bukkantak. Mindegyiket radiális sebesség módszerrel, a bolygók gravitációs hatása révén azonosították. A kisebb halmazok gravitációs szempontból lazán kötöttek, ezért ezeknek a csoportosulásoknak a tagjai előbb-utóbb szétszélednek. Az elméletek szerint a bolygókeletkezés addigra azonban feltehetőleg lezajlik a csillagok körül. A nagyobb halmazokban tapasztalható nagy csillagsűrűség és gyakori gravitációs kölcsönhatás miatt azonban kérdéses a bolygókeletkezés hatékonysága.
Az elméleti megfontolások teszteléséhez kapóra jött a Soren Meibom (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) vezette amerikai kutatócsoport legújabb felfedezése, akik a Kepler-űrtávcső adatait átvizsgálva két, fedéseket mutató exobolygót találtak az NGC 6811 nevű nyílthalmazban. A Kepler-66b, és -67b nevű planéták 17,8 és 15,7 nap alatt kerülik meg központi csillagaikat, melyek tömege 4 százalékkal nagyobb, illetve 13 százalékkal kisebb Napunkénál. A felfedezés nem csak azért fontos, mert ez a két égitest az első, nyílthalmazban azonosított fedési exobolygó, és ezáltal méretük pontosan meghatározható, hanem azért is, mert a legkisebbek, amelyeket csillaghalmazban találtak. Sugaruk ugyanis kisebb 3 Föld-sugárnál, így a két égitest a mini-Neptunusz kategóriába tartozik. Ez a típus alkotja a Kepler által felfedezett exobolygók legnagyobb hányadát.
A csillaghalmazok korát és távolságát viszonylag pontosan meg tudjuk határozni, ennek folyománya, hogy a két bolygót tekintve is egyedülállóan pontos adatokkal rendelkezünk. Az 1 milliárd éves NGC 6811 távolsága 3600 fényév, egyike a Kepler látómezejében található négy csillaghalmaznak. A felfedezés azt mutatja, hogy a Jupiternél kisebb bolygók létrejöhetnek a sűrűbb halmazokban is, sőt túl is élhetik a genetikailag összetartozó csillagcsoport dinamikai fejlődésének korai, viharos korszakát. A kutatóknak statisztikai vizsgálatok révén azt is sikerült megállapítaniuk, hogy a kis méretű bolygók előfordulási gyakorisága azonos a csillaghalmazokban és a mára magányossá vált csillagok között. Ez a megállapítás összhangban van azzal a feltevéssel, hogy a csillagok többsége nem magányosan keletkezik.
A kutatás eredményeit összegző cikk a Nature 2013. június 26-i számában jelent meg.
