Az 1960-as években a két nagyhatalom az űrversenyben az ember holdraszállásának elsőségéért is küzdött egymással. A kérdés az volt, hogy vajon amerikai vagy szovjet űrhajós teszi-e meg az első lépéseket a Hold felszínén.
Az 1968-ra már gőzerővel folyó amerikai Apollo holdprogram lépéskényszerbe került, mert olyan hírek érkeztek, hogy küszöbön áll az első szovjet emberes holdexpedíció. Az USA nem akarta elveszteni a holdversenyt, ezért az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) átalakította az addigi repülési tervet, és 1968 karácsonyára az Apollo 8 küldetéseként emberek Hold körüli repülését tűzte ki célul.
Florida, Kennedy Űrközpont, 39–A indítóállás, 1968. december 21., 12.51:00 (UTC): az Apollo-program fontos állomásához érkezett. Három űrhajóssal a fedélzetén elindult a Hold felé az Apollo 8 űrhajó. Frank Frederick Borman (1928) parancsnok, James Arthur Lovell (1928), a parancsnoki modul pilótája és William Alison Anders (1933) másodpilóta, mint annak idején Kolumbusz és társai, elindultak az ismeretlen és veszélyes útra.
A Föld körüliről a Hold felé vezető pályára való áttérési manőverek, a Hold körüli pályára állás, majd a Hold vonzáskörzetének elhagyása, a navigálás, a parancsnoki modul irányítása, a hajtóművek kipróbálása, működtetése volt a küldetés fő feladata. Az Apollo 8 1968. december 24-én, magyar idő szerint a délelőtti órákban állt Hold körüli pályára. A pályamódosítások utáni végső pályán holdközelben 110,6 kilométer magasságban volt az űrhajó a felszíntől, holdtávolban 112,4 kilométerre, és egy keringést mintegy két óra alatt tett meg.
Szentestét három ember a Hold körül töltötte, s miközben a bibliai Teremtés könyvéből olvastak fel részleteket, a Hold horizontján felkelt a Föld. Mindezt a televíziós közvetítések segítségével több milliárd ember hallhatta és láthatta. Ez a közvetítés egyébként a művészeti és tudományos televíziózás legmagasabb szakmai kitüntetését, az Emmy-díjat kapta, amit a televíziós produkciók Oscar-díjának is szoktak nevezni. Az Apollo 8 legnagyobb hatású és legismertebb felvételei a Földről készültek, a Hold távolságából visszatekintve bolygónkra.
Az Apollo 8 sikeresen teljesítette kitűzött feladatait, s több mint hatnapos utazás után 1968. december 27-én 15.51-kor sikeresen leszállt a Csendes-óceánra, a Hawaii-szigetektől délre. A személyzetet és az űrkabint a Yorktown repülőgép-anyahajó vette a fedélzetére. Alig telt el hét hónap, és 1969. július 21-én az Apollo 11 két űrhajósa, Neil A. Armstrong és Edwin E. Aldrin már a Hold felszínén sétált, beteljesítve ezzel a John F. Kennedy elnök által 1961-ben meghirdetett amerikai holdprogram fő célkitűzését, azaz először juttatni embert a Hold felszínére.
Kevés emberről neveztek el még életében krátert a Holdon, de az égi kísérőnket először megkerülő Apollo 8 űrhajósainak, illetve az ember első holdraszállását megvalósító Apollo 11 expedíció asztronautáinak nevét holdkráterek őrzik. A Borman-, Lovell- és Anders-kráterek a Hold túlsó oldalán vannak, az Apollo-medencétől (Apollo Basin) délkeletre.
Az elismerések hosszú sorából kiemelkedik az is, hogy a Time magazin az Apollo 8 űrhajósait az 1968-as év embereinek választotta.
Az Apollo-programról további hasznos és részletes ismereteket kaphatunk Dancsó Béla: Holdséta – A holdraszállás története című könyvéből (Novella Kiadó, 2004). Általában az űrkutatás történetéről Almár Iván, Both Előd és Horváth András: Űrtan (SH atlasz, Springer Hungarica, 1996), illetve Horváth András, Szabó Attila: Űrkorszak (Erken, Budapest, 2008) könyve adhat további tájékozódást, beleértve a holdexpedíciók történetét is. Antonin Rükl A Hold atlasza (Geobook Hungary Kiadó, 2012) újonnan kiadott, immáron magyar nyelvű változata pedig a holdi területek azonosítását, távcsöves felkeresését segíti. Ezek és más csillagászati, űrkutatási témájú könyvek egyébként hasznos karácsonyi ajándékok is lehetnek.
