A Mars felé közeledő üstökös titkait fürkészik

Látványos kozmikus találkozásnak lehetünk tanúi, mikor az üstökös rendkívüli közelségben elhalad a Mars mellett.

A NASA WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) űrtávcsöve az eredeti program befejezése után a NEOWISE projekt keretében folytatja a kutatást, amely főként a földközeli és főövbeli kisbolygók megfigyelésére, valamint kiválasztott üstökösök vizsgálatára irányul. A NEOWISE infravörös űrtávcsöve 2014. január 16-án felvételeket készített a C/2013 A1 (Siding Spring)-üstökösről, amely minden bizonnyal a 2014-es esztendő egy kiemelten fontos, rendkívül ritka kozmikus eseményének egyik főszereplője lesz. Nevezett üstökös ugyanis ez év október 19-én a Mars középpontjától 138 ezer kilométer közelségben fog elrepülni, ami nagyjából a Föld–Hold távolság egyharmada, s ez mindenképp rendkívül szoros közelségnek számít egy nagybolygó esetében (a Mars külső holdja, a Deimos például átlagosan 23 500 km távolságban kering a bolygó középpontjától).

A NEOWISE megfigyelések idején az üstökös 3,82 CsE (571 millió km) naptávolságban és 3,67 CsE (549 millió km) földtávolságban volt, a napközelsége felé közeledő pályaszakaszon a kisbolygók főövének távolságában, de a földpálya (ekliptika) síkjától délre távol (a Földről nézve a Fornax déli csillagképben látszott, Magyarországról nem megfigyelhető pozícióban).

A C/2013 A1 (Siding Spring)-üstököst a híres üstökösfelfedező, Robert McNaught találta 2013. január 3-án az ausztráliai Siding Spring Obszervatórium 0,5 méteres Uppsala Déli Schmidt-teleszkópjával, amikor az üstökös 7,2 CsE naptávolságban járt és a Lepus (Nyúl) csillagkép irányában látszott. A Pan-STARRS átvizsgáló program keretében 2012. október 4-én készült felvételeken is megtalálták az üstököst, ami a pontosabb pályameghatározást nagyban segítette.

Az üstökös pályája hiperbola, 1,399 CsE-re közelíti meg a Napot, a pályahajlása 129,02 fok, tehát a keringési iránya retrográd, a pályasíkja meredeken eltér a földpálya síkjától. Ezek alapján az üstökös az Oort-felhőből érkezett a belső Naprendszerbe. Napközelségét 2014. október 25-én éri el, vagyis hat nappal a nagy marsközelsége után – úgy is mondhatjuk, a Mars az üstökös pályájának napközelpontja közelében fog tartózkodni éppen akkor, amikor az üstökös is arra jár.

Az üstökös egyre pontosabban meghatározott pályája ismeretében hamar bebizonyosodott, hogy nem fog ütközni a Mars bolygóval, hanem annak középpontjától mintegy 138 ezer kilométeres legközelebbi távolságban fog elhaladni. Ez egyben nagy lehetőség arra, hogy a Mars körül keringő űrszondák műszerei ilyen közelről megfigyeljenek egy üstököst – sőt ha az üstökös nagyon aktív lesz, akkor a kiterjedt kómája is átsöpör a vörös bolygó körüli térségen.

A NEOWISE infravörös tartományban készült felvételei porban gazdag üstököskómát mutatnak, az üstökösmag átmérőjét mintegy 4 kilométeresnek becsülik. A tervek szerint egyébként a Hubble-űrtávcsővel is részletesebben meg fogják vizsgálni az égitestet.

A marsközelség érdekességét az is tovább növeli, hogy a C/2013 A1 (Siding Spring) egy porban gazdag üstökös, így a Nap felé közeledőben egyre növekvő gáz- és porkibocsátási aktivitása sok porszemcse, meteorikus anyag kiszóródását fogja eredményezni. A mindössze 138 ezer kilométeres megközelítés a bolygó légkörében erős meteoraktivitást eredményezhet. A porszemcsék hatalmas, mintegy 56 km/s sebességgel fognak a légkörbe hatolni, így fényes meteorjelenségekként tűnnek fel a marsi éjszakában. A legfrissebb előrejelzés szerint az üstökös legnagyobb marsközelsége körüli két órán belül a bolygó légkörében ezerszer-tízezerszer nagyobb lesz a por sűrűsége, mint a néhány száz kilométer magasságig keringő mesterséges holdak pályái mentén. A Mars felszínén még aktív Opportunity rover, de különösen a Curiosity marsjáró (MSL, Mars Science Laboratory) jó minőségű kamerája szép meteorfelvételeket készíthet az októberi esemény alatt.

A feltételezett meteorveszély miatt a NASA intézkedéseket tervez a Mars körüli pályán keringő aktív űrszondák biztonsága érdekében.

A Siding Spring-üstökös a marsközelség idején a Naptól 1,40 CsE-re, a Földtől pedig 1,61 CsE-re lesz, a földi észlelők számára az Ophiuchus csillagképben. Az üstökös meglehetősen bizonytalanul előrejelzett látszó fényessége mintegy 8 és 9 magnitúdó között várható, tehát binokulárral, kis távcsövekkel is már könnyen meg lehet figyelni – sajnos az égterület az őszi estéken már elég alacsonyan lesz a látóhatár felett. Remélhetőleg a marsközelség körüli órákban, napokban sok földi észlelés is készül erről a ritka kozmikus közelségről, egy üstökös és egy nagybolygó igazi találkozásáról.