A Ganümédész a legnagyobb hold az egész Naprendszerben, átmérője 5262 kilométer. Mérete alapján akár bolygóként is besorolható lenne, mert nagyobb a Merkúrnál. A Holdon kívül az egyetlen olyan égi kísérő, amely ideális körülmények között akár szabad szemmel is látható a Földről. Egyedülálló a tekintetben is, hogy az egyetlen hold a Naprendszerben, amely saját mágneses térrel rendelkezik. Felfedezőjének Galileo Galileit tartják, az olasz természettudós 1610-ben jegyezte fel létezését a többi Galilei-holddal – az Ióval, az Európével és a Kallisztóval – egyetemben.
Tudósok egy csoportja az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Voyager- és Galileo-programjának keretében készült felvételek felhasználásával alkotta meg a Ganümédész átfogó térképét. A maga nemében ez az első olyan teljes geológiai térkép, amely a kisbolygóövön túli gázóriások valamelyik holdját ábrázolja. „A Ganümédész felszíni jellemzőinek megjelenítésével pontosabb válaszok adhatók az egyedülinek tekinthető hold kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos kérdésekre” – mondta Wes Patterson, a Johns Hopkins Egyetem Fizikai Laboratóriumának kutatója, aki a tudóscsoport tagja volt.
A korábbi megfigyelések alapján a Ganümédész jeges világát két, egymástól élesen elütő földrajzi sajátosság határozza meg. Az egyik tereptípust roppant ősi, sötétbe boruló, kráterek szaggatta felszín alkotja, a másikat világosabb, valamivel fiatalabb, egymással váltakozó mélyedések és hegygerincek teszik ki.
A kutatók szerint az amerikai földtani szolgálat, a US Geological Survey által közzétett térkép kiváló eszköz lehet a többi jég borította égitest geológiai jellemzőinek feltárásához, illetve összehasonlításához is, ugyanis a Ganümédészen megtalálható a holdakon kiformálódott felszíni alakzatok összes típusa. A geológiai térkép részletesen bemutatja a Ganümédész belső evolúcióját, a többi Galilei-holddal való dinamikus kölcsönhatását és a felszínébe csapódott kisebb égitestek nyomait. A hatalmas hold kiformálódása időben csaknem végigkísérte a Naprendszer kialakulását.
