A szabad szemmel 1 fok átmérőjű, nagyjából egy 4-5 magnitúdós csillag fényességének megfelelő Kaptár-halmaz a Messier katalógusban a 44-es számot viseli. Igen régóta ismert az emberiség előtt. Galileo Galilei távcsövével már részleteire bontotta az addig ködösségnek gondolt objektumot: „A Praesepe nevű köd nem csak egy csillag, hanem több mint negyven kis csillag halmaza” – írta. Persze amennyiben a 450 éve született mester távcsövénél nagyobb átmérőjű műszerbe tekintünk, a halmaz területén mintegy háromszázötven, 17 magnitúdósnál fényesebb csillagot találunk. Érdekesség, hogy látszólag a halmaz része, bár valójában nem az M44 tagja az S Cancri nevű fedési változócsillag, melynek fényessége 8 és 10 vizuális magnitúdó között ingadozik kicsit több mint 9 napos periódussal.
Az M44 megközelítőleg 500 fényév távolságra található, így az egyik legközelebbi nyílt halmaz. A fotón látható központi tartomány körülbelül 13-15 fényév átmérőjű, de a legtávolabbi tagok 40 fényévre növelik a halmaz teljes kiterjedését. A halmaztagok együtt mozognak az űrben, 0,037 ívperces évenkénti sajátmozgással, miközben 33 km/s-os sebességgel távolodnak tőlünk.
A fénykép Piliscséven készült. Az idei tél olyan kevés tiszta éggel örvendeztetett meg, hogy a februárban hirtelen érkező pár órás derültségnél egyértelműen kínálkozott a most ideális időben delelő Kaptár. Az a pár óra, ami a kelő Hold mellett, enyhe fátyolfelhők között adatott, egy halványabb ködösségre nem lett volna elegendő. Ám egy ragyogó nyílt halmaz értelemszerűen kevésbé érzékeny ezekre a körülményekre, így elkészülhetett az év első fényképe – és ez valahol nagyon szomorú adat. Mindössze 16×6 perc expozíció adatott meg, ISO 1600-as érzékenységen. A főváros fényszennyezését az egészen kiváló színvisszaadás képességéről híres IDAS LPS-P2 fényszennyezésszűrő kompenzálta. A használt felszerelés: házilag épített 200/800 Newton távcső, SkyWatcher AZ-EQ6 mechanika Lacerta MGEN autoguiderrel vezetve, átalakított Canon EOS 600D fényképezőgép a már említett szűrővel felszerelve.