Az elmúlt húsz év során a más csillagok körül keringő földszerű bolygók keresése jelentősen felgyorsult, az utóbbi években főleg a Kepler-űrtávcső megfigyeléseinek köszönhetően. A Keplerrel, de a földfelszíni távcsövekkel végzett észlelések alapján is a kutatók számos olyan planétát detektáltak, melyek első pillantásra sok hasonlóságot mutathatnak a Földdel. Közülük néhány ráadásul csillagának úgynevezett lakhatósági zónájában kering, abban a régióban, ahol egy kőzetbolygó felszínén a víz sokáig folyékony állapotban létezhet. Ezek elsődleges célpontjai azon kutatásoknak, melyek az élet Földön kívüli jeleit keresik.
Egy csoport most azt vizsgálta, hogy miként keletkeznek ezek a bolygók, és eredményeik szerint a korábban gondolttal ellentétben sokuk tulajdonságai nem is megfelelőek az általunk ismert létformák számára. Az találták, hogy azok a planéták, melyek kisebb mag körül növekedtek, alkalmasak lehetnek az élet számára, míg a nagyobb objektumok inkább mini Neptunuszokká fejlődnek, vastag és valószínűleg teljesen steril atmoszférával.
A sajátunkat is beleértve a bolygórendszerekről ma azt gondoljuk, hogy a csillaguk körül keringő, főleg hidrogénből, héliumból és kisebb arányban nehezebb elemekből álló úgynevezett protoplanetáris korongokból jönnek létre. Az elképzelések szerint a diszk por- és kőzetanyaga végül egy kőzetmagot létrehozva fokozatosan összetapad, amelyből aztán végső állapotába fejlődik a bolygó. A magok gravitációs hatása hidrogént vonz a korongból, az így kialakuló burok egy részét azonban a központi csillag ultraibolya sugárzása elfújja.
Helmut Lammer (Space Research Institute of the Austrian Academy of Sciences) és kollégái a befogott és az elpárologtatott hidrogén egyensúlyát vizsgálták olyan 0,1 és 5 földtömegnyi bolygómagok esetében, melyek egy Nap típusú csillag lakhatósági zónájában keringenek. Azt találták, hogy azokban a modellekben, melyekben a protoplanéták sűrűsége ugyanakkora, mint a Földé, tömegük azonban a fél földtömegnél kisebb, azok nem fognak be sok gázt a korongból. A diszktől függően és feltételezve, hogy a csillag az ultraibolya tartományban sokkal fényesebb, mint a Nap, a Földéhez hasonló tömegű bolygómagok befoghatják, de el is veszthetik hidrogénburkukat. A szuperföldekhez hasonló, sok csillag körül detektált legnagyobb tömegű magok azonban hidrogénlégkörüket majdnem teljes egészében megtarthatják. Ezek a planéták mini Neptunuszokká válnak, sokkal vastagabb atmoszférával, mint amilyennel anyabolygónk rendelkezik.
