A Titan az egyedüli naprendszerbéli objektum, amelynek a Földhöz hasonló időjárási rendszere van, így a vele kapcsolatos eredmények bolygónk korai történetének modellezéséhez is nagyon hasznosak. A legújabb ilyen eredmény, hogy a hold második legnagyobb tava, a Ligeia Mare felszíne tükörsima. Ennek oka valószínűleg a teljes szélcsend volt, legalábbis akkor, amikor a Cassini űrszonda éppen elrepült a Titan mellett. A 2013-ban készült radarmérések egyrészt mélyebb bepillantást engednek az óriáshold időjárási viszonyaiba, emellett információt szolgáltatnak a felszíni összetételéről is. A Stanford Egyetem kutatója, Howard Zebker által vezetett vizsgálat azt is feltárta ugyanis, hogy a tó körüli partszakaszok vélhetőleg szilárd szerves anyagokból és nem fagyott vízből állnak.
A Szaturnusz legnagyobb holdjának sűrű, bolygószerű atmoszférája van, felszínén pedig hatalmas, metánból és etánból álló tavak találhatók. A mintegy 420 kilométer hosszú és 350 kilométer széles Ligeia Mare nagyobb, mint az észak-amerikai Felső-tó. Zebker szerint a Titan azért a legjobb analógiája a Földnek, mert az egyetlen égitest a Naprendszerben a bolygónkon kívül, amelyen szilárd, folyékony és légnemű fázisok komplex rendszere alakult ki.
A Titan vastag légköre akadályozza, hogy a Cassini tiszta képet készítsen a felszínről a látható tartományban, ezért a kutatóknak az optikai kamerák helyett a radarmérésekhez kellett folyamodniuk. A felszín által visszavert radarhullámok elemzése azt mutatta, hogy a metántó felszínén rendkívül kicsi a hullámzás. Zebker a mérés lényegét egy példával világította meg: képzeljük el, hogy a Földön a napfény egy tó vizén tükröződik. Ha a tó felszíne nagyon sima, akkor szinte tökéletes tükörként viselkedik, a Nap nagyon fényes képét állítva elő. Ha azonban a vízfelszín fodrozódik, hullámzik, a visszavert fény rengeteg irányban szóródik, így a kép sokkal bizonytalanabb és halványabb lesz. Hasonló dolog történik a Titan esetében a radarvisszhangokkal.
Howard Zebker szerint a Cassini radarjának érzékenysége az adott mérésben 1 milliméteres pontosság elérését is lehetővé tette, így ha a Ligeia Mare felszínén lennének is hullámok, amplitúdójuk 1 milliméternél kisebb, azaz a tó felszíne elképesztően sima. A tó szinte abszolút nyugalmának egyik lehetséges magyarázata, hogy abban az időszakban, amikor a szonda elrepült a Titan mellett, a hold szóban forgó régiójában egyáltalán nem fújt a szél. Egy másik eshetőség, hogy a hullámokat valamilyen anyag vékony felszíni rétege blokkolja. Ha például a Földön olajréteg kerül a vízre, akkor a kisebb hullámok nagy része gyorsan lecseng.
