Szokás szerint, ha az ég engedi legalább egy „erkélyészlelést” beiktatok munka után kis pihenésnek. Különösen, ha a Hold is ilyen ideális fázist mutat. Milyen újdonságot lehetne mondani a Holdról? Nem sokat, viszont úgy döntöttem inkább megváltoztatom a kérdést: kinek lehetne újat mondani a Holdról? Na ez már könnyebb feladat. Mivel elég sok nem csillagász ismerősöm tisztel meg azzal, hogy megnézi a képeimet, gondoltam, készítek egy kis ismeretterjesztő fotósorozatot a kedvenc égitestemről.
Elsőnek egy „12 napos”, az első negyed vége felé járó Holdat mutatok be, hisz itt már majdnem a teljes felülete napfényben úszik, de még bőven vannak részletek a terminátor környékén. A képeket egy SW 200/1000-es reflektorral, HEQ5 Pro mechanikán egy Canon EOS 550D fényképezőgép és egy FireFly mono webkamera segítségével rögzítettem. A teljes Hold egy fotóból, míg a részletképek 7000-7000 frame összegzésével készültek. Nyugodtság 5-6 / 10, átlátszóság (ha a fényszennyezést nem számolom bele 9/10. Ennyit a technikai adatokról.
Íme Csoknyai Attila képe:
A leglátványosabb alakzatokról részletfotókat is készítettem, és hogy ne legyen unalmas, a teljes Hold képénél kiemeltem a valós színeket.
A Schiller-kráter, nagy kedvencem rendhagyó, elnyúlt formája miatt. És itt az elnyúlást nem csupán a gömbfelület torzulása okozza, a kráter formája valóban elliptikus! Több, egymáshoz nagyon közeli becsapódástól keletkezett, de olvastam olyan elméletről is, miszerint nagyon alacsony becsapódási szög okozhat ilyen elnyúltságot.
A Gassendi-kráter a maga 110 km-es átmérőjével, megjelenésével vetekszik a híres Copernicus-kráterrel. A Gassendi alján húzódó Gassendi-rianás is jól megfigyelhető. Mindkettejüket bazaltos láva töltötte fel, ezért viszonylag sík a kráterek alja, amiből mindkét kráternél gyönyörű központi csúcsok emelkednek a magasba. A felső felvételen a két kép találkozásánál nagyon érdekes, hosszú árnyék látható az Anaximenes-kráter belsejében.
Vessen egy pillantást ön is a Holdra, látogasson el az óbudai Polaris Csillagvizsgálóba!
