Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája meghökkentő felvételeket készített a célpontként kijelölt üstököséről, a 67P/Churyumov–Gerasimenko-üstökösről. A felvételeken nyomon követhető a mag aktivitásának beindulása, vagyis a kométákra jellemző porkóma és porcsóva kifejlődése.
A Naphoz közeledő jeges-poros kis üstökösmag felszínéről a jegek szublimációja, kigázosodása következtében gáz és por szabadul ki, kialakítva a gáz- és porkómát, illetve a gáz- és porcsóvát. Egyelőre a Rosetta OSIRIS képfelvevő rendszere által készített képeket tették közzé, közben színképi megfigyelések is folynak az üstököst alkotó és a magból kiszabadult gáz összetevők tanulmányozására, de ezeknek a megfigyeléseknek az eredményeit majd csak később ismerhetjük meg.
Az üstökös fejlődését a felvételeiből készített látványos animáció mutatja be:
Az üstököshöz egyre közeledő Rosetta megfigyelései márciusban kezdődtek, azóta a szonda 5 millió kilométerről mintegy 2 millió kilométeres közelségbe került az égitesthez, ami a földi megfigyelések lehetőségeihez képest sokkal kedvezőbb.
A Rosetta megfigyelései alatt eltelt mintegy hat hét során az üstökös naptávolsága 640 millió kilométerről 610 millió kilométerre csökkent (4,28 CsE-ről 4,08 CsE-re), ami még túl nagy távolság ahhoz, hogy a vízjég kigázosodása meginduljon (ez mintegy 2,8 CsE naptávolságban indul meg). Ezért feltehetően a már jóval alacsonyabb hőmérsékleten erősen szublimáló szén-dioxid vagy szén-monoxid okozhatta a kigázosodást és a porszemcséknek az üstökösmagról történő kiáramlását.
A Rosetta és az üstökös ez év decemberében kerül megfelelő naptávolságba, azaz mintegy 2,8 CsE-re, amikor már várhatóan a vízjég szublimációja is erős aktivitást eredményez majd. Napközelben pedig majd 2015. augusztus 13-án lesz, 1,24 CsE-re a Naptól. A szonda biztonságos irányítása, az üstökösmag közelében történő igen bonyolult pályamanőverek és a műszerek biztonsága szempontjából is fontos ismerni az üstökös gáz- és porkibocsátási aktivitását.
A Rosetta egyre közelebb kerül az üstököshöz, ez egyre kedvezőbb megfigyelési helyzetet is jelent, így a tudomány történetében egyedülálló módon hosszú időn keresztül közelről kísérhetjük végig egy üstökös aktivitásának alakulását, illetve bepillantást nyerhetünk addig részletesen nem vizsgálható folyamatokba is a csóvás kis égitestek életében.
