A Nagy Vörös Foltként emlegetett jelenség voltaképpen egy hatalmas vihar, amelynek kiterjedését a 19. század végén még negyvenezer kilométer átmérőjűre becsülték, vagyis akár három Föld is elfért volna benne egymás mellé téve.
A mélyvörös golyót, a Naprendszer legnagyobb viharát halványsárga, narancs és fehér csíkok övezik. A vihar mélyén dúló szelek sebessége elérheti az óránkénti sok száz kilométert – mondták el a NASA csillagászai.
Az amerikai űrkutatási hivatal Voyager szondája 1979-ben és 1980-ban készített felvételeket a Jupiterről, ekkor a folt átmérője már csak 22 500 kilométer volt. A Föld körüli pályán mozgó Hubble űrteleszkóp új képei szerint pedig most 16 500 kilométeres az átmérője, és alakja jobban hasonlít egy körhöz.
A tudósok nem tudnak magyarázatot adni arra, miért zsugorodik a korábban észleltnél sokkal gyorsabban, évi ezer kilométerrel a folt. „Úgy tűnik, hogy kisebb fergetegek táplálják. Talán ezek a felelősek a változásért, amit azzal okoznak, hogy megváltoztatják a vihar belső dinamikáját” – mondta Amy Simon, a NASA Maryland állambeli Goddard Űrrepülési Központjának szakértője.
Michael Wong, a Kaliforniai Egyetem tudósa úgy véli, az egész folt rejtély. Ha ebben az ütemben fogy, 17 éven belül eltűnik. De az is lehet, hogy egy kisebb méretnél megáll a zsugorodása.
Simon és kollégái a jelenség tanulmányozását tervezik, és megpróbálnak rájönni, hogy mi történhet a Jupiter légkörében, ami lecsapolja a vihar erejét, és kozmikus fogyókúrára fogja.
