„Nagyon meglepett minket, amit találtunk” – mondta Xavier Dumusque, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatóinak vezetője. Kollégája, Dimitar Szasszelov a Föld-típusú bolygók Godzillájának nevezte a Kepler űrteleszkóp segítségével felfedezett égitestet.
A csillagászok eddig úgy vélekedtek, hogy egy ilyen tömegű bolygót hidrogénből és héliumból álló vastag légkör borít, ahogy ez a Naprendszer gázóriásainál, a Kepler–10c katalógusjelű bolygóval azonos tömegű Neptunusznál és az Uránusznál is van.
Mivel a szuperföld kategóriát a tudósok a Föld tömegének legfeljebb 14-szeresét kitevő bolygókra alkalmazzák, a Kepler–10c felfedezői megaföldként könyvelték el az újonnan megismert égitestet. Ez viszont csak arra utal, hogy szilárd felszínű bolygóról van szó, nem arra, hogy lehetséges volna az élet a felszínén. Erre utaló jeleket nem is találtak a szakemberek a Kepler–10c-n.
A „Godzilla” egy kisebb, rendkívül forró planétával együtt kering egy Naphoz hasonló csillag körül a Sárkány csillagképben.
A Kepler megfigyelte, hogy a 10c miként idéz elő egyfajta mini napfogyatkozást, amint elhalad csillaga előtt, és kismértékben elhomályosítja a fényét. Az elhomályosítás mértékéből számították ki a bolygó méretét, és derítették ki, hogy a Kepler–10c átmérője csaknem 30 ezer kilométer, vagyis 2,3-szerese a Földének. Ezek alapján a tudósok mini-Neptunusznak tartották.
A Galileo teleszkópon lévő Harps-North precíziós spektrográf segítségével meghatározták a távoli bolygó tömegét is, amelyről viszont kiderült, hogy 17-szerese a Földének, vagyis négyszerese egy gázóriásénak. Mindez azt bizonyítja, hogy Föld-típusú égitestről van szó.
A tudósok feltételezik, hogy további megaföldek is vannak, a Kepler–10c csak a „prototípusuk”.
