A nagy tömegű csillagok (8-10 naptömeg és még több) röntgensugárzását közel 40 éve ismerjük. Ezek az égitestek erős csillagszelek forrásai, amelyekben lökéshullámok keltik a forró plazma nagy energiájú sugárzását. Mindemellett sok ilyen csillag periodikusan kitágul és összehúzódik, azaz pulzál, amit azonban mindeddig teljesen független fizikai jelenségnek tartottak az asztrofizikusok.
Lidia M. Oskinova (Potsdami Egyetem) és munkatársai a ξ1 CMa jelzésű fényes, pulzáló, B színképtípusú csillag (a rövid periódusú béta Cephei típusba tartozik, erős mágneses terét korábban már kimutatták) röntgenméréseit elemezték. Az adatokat az XMM-Newton űrtávcső rögzítette. A kutatók legnagyobb meglepetésére a röntgensugárzás ingadozását találták, ami pontosan párhuzamosan modulálódik a látható fény tartományában tapasztalható pulzációs változásokkal.
Jelenleg nincs jó elméleti magyarázat a megfigyelt jelenségre, de a felfedezés jelzi, hogy a nagy tömegű csillagok tömegvesztését, pulzációját és mágneses aktivitását egyáltalán nem értjük még minden részletében.
Hasonló híreket olvashat a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján.
