Bár központi égitestünk összehasonlíthatatlanul közelebb van hozzánk, mint a többi csillag, távolsága elég nagy ahhoz, hogy bizonyos információk egyáltalán ne jussanak el hozzánk. Hogyan alkothatnánk pontos elképzelést például arról, hogy mi az oka a napfoltokkal kapcsolatos mágneses energiakitöréseknek – napflereknek –, ha csak az elektromágneses sugárzásuk és a Föld körüli pályákon keringő műszereinkhez eljutó részecskék által hordozott információ alapján vizsgálhatjuk őket.
Menjünk tehát közelebb! A NASA Merkúr körül keringő Messenger űrszondája harmadakkora távolságra van a Naptól, mint a Föld körül keringő eszközök, elég közel ahhoz, hogy műszerei detektálni tudják a napflerekben keletkező szoláris neutronokat. Ezen részecskék átlagos élettartama mindössze 15 perc. Az, hogy ennyi idő alatt milyen messze jutnak, természetesen a sebességüktől függ, de a lassúbbak nem érnek el a Föld körüli pályán keringő részecskedetektorokig. Egy új eredmény szerint azonban a Messenger műszerei egy fler esetében nagy valószínűséggel érzékelték ezeket a neutronokat.
A vizsgálat vezetője, David Lawrence (The Johns Hopkins Applied Physics Lab) szerint a Napon zajló folyamatok megértéséhez a lehető legtöbb információhordozót – fotonokat, elektronokat, protonokat, neutronokat stb. – kell begyűjtenünk. A Föld közelében a Napból származó töltött részecskéket észlelhetjük, tanulmányozásukat azonban nehezíti, hogy pályájukra hatással van a Nap és bolygónk mágneses tere is.
A töltött részecskék a mágneses terek erővonalai körül spirális trajektóriákon mozognak, az elektromos töltéssel nem rendelkező neutronokra azonban nem hat a mágneses tér, ezért a flerterületeken keletkező neutronok egyenes vonalban haladnak, így a flerekről általuk hordozott információt nem torzítják azon régiók hatásai, amelyeken átszáguldanak. Segítségükkel a kutatók megfejthetik egyes aspektusait annak a komplikált gyorsítási folyamatnak, amely a nagy energiájú, gyors szoláris részecskék keletkezéséért felelős.
Lawrence és munkatársai a Messenger 2011. június 4-i és 5-i adatait vizsgálták át egy 2011. június 4-i, nagy energiájú, gyorsan mozgó töltött részecskék áramával kísért fler hatásai után kutatva. A fler a Nap Földtől elforduló oldalán keletkezett, így bolygónkról nem volt látható. A NASA Stereo (Solar Terrestrial Relations Observatory) űrszondája azonban tanúja volt és hasznos információkat szolgáltatott róla.